Újra a figyelem középpontjába helyezi a bevándorlás és a politikai integráció kérdését az október 7-én délelőtt kezdődött, meglepetésszerűnek látszó és brutális támadás Izrael ellen. A palesztin szélsőséges Hamász fegyveresei kitörtek a Gázai övezetből, több ezer rakétát zúdítottak órákon belül izraeli területekre, legalább 1200 zsidót, sok civilt, gyereket is megöltek, számos embert elraboltak. Az események után Európa több fővárosában szimpátiatüntetéseket rendeztek a terrorakció mellett helyi palesztinok, illetve más muszlim hívők, valamint bevándorlók és migrációs hátterű állampolgárok. Október 11-én megszólalt Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter, aki szerint aggodalomra ad okot, hogy a Hamász palesztin terrorszervezetet éltetik Berlin utcáin Izrael megtámadása után.
Úgy véli, „súlyos hiba volt ennyi teljesen eltérő kultúrájú, vallású és felfogású embert beengedni” az országba.
A nagy tekintélyű amerikai politikus véleményével nem lehet vitatkozni, de felvetődik a kérdés, hogy milyen folyamatok vezettek idáig Nyugat-Európában.
Politikai stratégiát épített a baloldal a migránsokra
A baloldali pártok évtizedek óta természetes szövetségesként karolták fel a többnyire munkásosztálybeli európai muszlim kisebbséget és kezdetben mindenképp a leendő szavazók beáramlásának valószínű haszonélvezőinek tűntek. A muszlim vallású bevándorlók többsége Európa-szerte bizonyíthatóan baloldali pártokra szavaz: érdekeiket társadalmi-gazdasági szempontból általában a szocialista és szociáldemokrata pártok látszottak támogatni.
Az európai muszlim lakosság számának folyamatos növekedése Nyugat-Európában számos politikai és társadalmi kérdést vet fel. A vitákat bonyolítja egyes európai muszlimok Európán kívüli vallási hálózatokhoz és mozgalmakhoz fűződő kapcsolata. Ma már számos muszlim csoport tárgyalópartnerként szolgál a muszlimok és egyes európai országok kormányai között.
Ez sokszor olyan kormányzati tisztviselők nyomására jött létre, akik olyan szervezeteket keresnek, amelyek csatornaként szolgálhatnak muszlim választóikhoz – olvashatjuk a Pew Research egy 2010-es összefoglaló tanulmányában.
Célzott kampányok
Európában a bevándorlók nemegyszer döntöttek már el választásokat. Németországban a 2013-as szövetségi választás idején legalább minden tizedik választó bevándorló hátterű volt, így csaknem hatmillió migráns szavazhatott. Minden párt külön a bevándorlókat célzó kampányt indított, a migrációs hátterű jelöltek száma megnőtt. A legmesszebb természetesen a baloldal ment el, amely minden Németországban élő bevándorlónak választójogot ígért és könnyítette volna a vízumszerzés szabályait is. 2021-ben a németországi választók csoportja már mintegy 7,4 millió nemzetközi gyökerű állampolgárt foglalt magában. Ez a választók 12 százalékát jelenti. Ráadásul az újonnan külföldről érkező több millió ember nem is szavazhatott még.
A német szociáldemokrata belügyminiszter, Nancy Faeser a bevándorlás kapcsán egyre extrémebb ötleteket próbál áterőltetni a német szövetségi kormányon. Az SPD Hessenben, az október eleji tartományi választás előtt azt javasolta például, hogy a bevándorlók már hat hónapos németországi tartózkodás után szavazati jogot kapjanak a helyi voksolásokon.
