Párton belüli erőszak

Nem lehet másról szó, hiszen akkora a hallgatás a brutális szexbotrány körül, hogy vágni lehet a baloldalon a csöndet. Vagyis ők ezt úgy veszik, mint mindennapos rutineljárást, amin csak a tájékozatlan és rosszindulatú propagandamédia, avagy – Karácsony Gergely állandó jellegű támogatójuk kedvenc kifejezését kölcsönözve – lakájsajtó ütközik meg. A népszerűtlenségben az immár gyurcsányi Mariana-árkokat közelítő pártelnökük, Jakab Péter nemhogy nem fedte meg lieblingjét, a volt kocsordi polgármestert, Földi Istvánt, hanem nyíltan falaz neki, és a balos protokoll szerint tudomást sem hajlandó venni az ügyről. Tehát szerintük nincs itt semmi szörnyülködnivaló, az egészet az ellenségeik fújják föl. Sőt a pártvezér már a hétvégi tisztújítás előtt perrel fenyegetett mindenkit, aki mást állít, azt írva közösségi oldalára: „Soha ne higgy a Fidesz-médiának. A jogi lépéseket természetesen most is megteszem.” Kérdés persze, ki mindenkit akar beperelni az, aki már eddig is eltűrte a legkülönbözőbb gyomorforgató ügyeket az antiszemita megnyilvánulásoktól, a náci karlendítésektől a szexuális tartalmú gusztustalan főnöki fenyegetőzésekig? Nem akar mindjárt mindenkit bíróság elé citálni, aki részt vett a közvélemény-kutatásokban, illetve lesújtó véleménnyel van arról az erkölcsi és intellektuális ingoványról, ami eluralkodott a Jobbikban?

Fotó: MTI / Móhus Márton

Jobb is lesz, ha beperel mindenkit, aki ítéletet mondott róluk az országgyűlési választáson, mivel még nem merített ki minden tartalékot az ügyben, hogy még nagyobb bolondot csináljon magából. Ahogy a népszerűségvesztésben is vannak még lentebbi lépcsőfokok. Mert Jakab nem pusztán nem volt szolidáris a kis híján meggyalázott fiatal nővel, hanem annak élettársához, Szilágyi Györgyhöz sem volt egy magyarázó szava sem. A párt volt alelnöke el is viharzott a kongresszusról, és azt mondta: csalódott Jakabban. Igaz, mit is magyarázkodott volna a pártführer, amikor állítólag ő is az erőszakkísérlet közelében tartózkodott, még ha finoman szólva sem igazán éber állapotban. Ha jobban belegondolunk, az egész eset elérte azt a szintet, hogy ki lehessen jelenteni: korhatárkarikás alakulattá vált a Jobbik. Mindez amiatt is a magyar baloldal szégyene, mert az egyik legnagyobb pártjukról szó. Talán nem véletlen viszont, hogy egyetlen egyéni képviselőjelöltjük sem jutott be az Országgyűlésbe. Úgy látszik, a választópolgárok jobban megérzik, kiben mi lakozik, mint azt a külföldről kiválasztott és futtatott ellenzéki pártvezérek gondolják.

A mostani botrány persze ezúttal sem váltja ki a baloldali mocsárvilágnak még az érdeklődését sem. A híres emberi jogi és nőjogi álcivil szervezeteik nagy kussolási versengésben vannak egymással. Ebből is kitűnik: az egész erőszakolási botrány csak a jéghegy csúcsa lehet náluk. Így járnak azok, akik az erőszak, a botránypolitizálás bűvöletébe kerülnek: a valódi agresszióra immunissá válnak. A legvérlázítóbb skandalum mégiscsak az, hogy a durva akciózásokban utazó, humanitásellenes baloldali bagázs a füle botját sem mozdítja a mostani párton belüli erőszakra. Esterházy Pétertől származik a mondás, hogy egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá. Ez igaz. Ám egy bizonyos szint alatt csak még lejjebbi szinteket lehet megcélozni, s ez a krónikus süllyedés, lezüllés az egész immorális balos brancsot lápként húzza le magába.