Teljes személyzetével elsüllyedt egy orosz atom-tengeralattjáró a Barents-tengeren

A K–141 Kurszk egy robotrepülőgép-hordozó atom-tengeralattjáró volt, amely teljes személyzetével együtt süllyedt el a Barents-tengeren 2000. augusztus 12-én. Katasztrófája megrázta a világot, amelyről minden évben megemlékeznek.

A hajót 1994-ben bocsátottak vízre, és még abban az évben hadrendbe is állt. A dupla hajótörzs miatt elsüllyeszthetetlennek tartották. Később ortodox rituálé szerint megszentelték, ám ez sem segített a tragédia elkerülésében. 

Évekig gond nélkül üzemelt a híres tengeralattjáró, majd eljött a végzetes nyári hadgyakorlat. A Kurszk feladata az volt, hogy két hatástalanított torpedót lőjön ki egy csatacirkálóra. Augusztus 12-én délelőtt azonban magas koncentrátumú hidrogén-peroxid - a torpedók hajtóanyaga - szivárgott be egy rozsdás részen keresztül a torpedóvetőcsőbe. Ez a csőben található sárga- és vörösrézzel kapcsolatba lépve láncreakciót váltott ki, ami robbanáshoz vezetett.

A szivárgásmentesen záródó ajtó, ami a torpedótermet a hajó többi részétől elválasztotta, a tüzelés előtt nyitva maradt. Ez az eljárás megszokott volt a torpedóteremben a felesleges sűrített levegő eltávolítására, a baleset során viszont ez a körülmény felel azért, hogy a robbanás közvetlenül elért kettőt is a tengeralattjáró kilenc rekeszéből. Hét, az első rekeszben tartózkodó tengerész valószínűleg azonnal meghalt.

Az első robbanás hulláma könnyen végigterjedt, amely füsttel és lángokkal töltötte be a hajó más részeit is. Az első robbanást követően a kapitánynak el kellett volna rendelnie a vészemelkedést, ami a tengeralattjárót a lehető leggyorsabban a felszínre juttatja, de a füst ezt megakadályozta. Az elméletileg automatikusan felszínre indított vészjelzőbója is csődöt mondott. Két perc tizenöt másodperccel később egy sokkal nagyobb robbanás rázta meg a hajót.

Szeizmológiai mérések szerint a második robbanás a tengerfenék mélységében következett be, vagyis a tengeralattjáró a fenéknek ütközött, és ott az első robbanás következtében létrejött magas hőmérséklet miatt újabb torpedók robbantak fel. A második robbanást követően az atomreaktorokat lekapcsolták, hogy megelőzzenek egy nukleáris katasztrófát.

A második robbanás két négyzetméter átmérőjű lyukat ütött a hajó oldalán, amelyet úgy terveztek, hogy 1000 méteres mélység nyomását is kibírja. A robbanás a harmadik és negyedik hajórekesz zárófalát is feltépte, ahova víz áramlott be, másodpercenként 90 000 liter. Ennyi elég volt, hogy megöljön mindenkit, aki ott tartózkodott. A hajó ötödik rekeszében voltak az atomreaktorok, további öt hüvelyk vastag acélba ágyazva. A rekesz válaszfala kibírta a robbanást, a szabályzórudak a helyükön maradtak, nem következett be atomkatasztrófa. A nyugati szakértők csodálatukat fejezték ki a szovjet/orosz mérnökök teljesítménye iránt – olyan tengeralattjárót terveztek, ami hihetetlen módon ennyit kibírt.

A túlélők a kilencedik rekeszben gyűltek össze, ahol a másodlagos menekülőcsatorna is volt. A legénység azonban nem vállalkozott a több mint 100 méteres út megtételére. Esélyeiket inkább abban látták, hogy megvárják, amíg a mentőhajó rácsatlakozik a fedélzeti nyílásra.

Nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, hogy a legénység megmaradt része meddig volt életben. Miután az atomreaktorok automatikusan lekapcsoltak, a vész-energiaellátás lassan kimerült. A legénység körül teljes lett a sötétség és csökkenni kezdett a hőmérséklet. Kolesznyikov másodkapitány utolsó bejegyzése így szólt:

"Sötét van itt az íráshoz, de megpróbálom vakon. Úgy tűnik, nincs esélyünk, talán 10-20%. Reméljük, legalább ezt elolvassa valaki. Itt a lista a más rekeszekből idegyűlt legénységről, akik most itt vannak a kilencesben, és megpróbálnak kijutni. Üdvözlet mindenkinek, nem kell kétségbeesni. Kolesznyikov."

Egyes vélemények szerint rengeteg elhasznált szuperoxid-tartalmú kémiai patront találtak, amit a szén-dioxid elszívására és oxigén kémiai úton való előállítására alkalmaznak. Ez lehetővé tehette, hogy a tengerészek akár napokig életben maradhassanak. Keserű csavar, hogy egyben haláluk oka is ez lehetett. Egy tengerész véletlenül vízzel hozhatta kontaktusba valamelyik patront, ez kémiai reakciót indított el és hirtelen fellobbanó tüzet okozhatott. A hivatalos vizsgálat megállapította, hogy néhány tengerész vízbe merülve valószínűleg túlélte a tüzet, ám halálukat végül fulladás okozta.

Az orosz kormány hivatalos vizsgálata szerint egy meghibásodott torpedó okozhatta a tragédiát, amelynek során a legénység mind a 118 tagja életét vesztette.