Meghalt Szirtes András

"Filmjei különleges helyet foglalnak el a magyar filmművészetben. Halála nagy veszteség a teljes mozgóképes szakmának" - írja közleményében a Magyar Filmművészek Szövetsége.

A Balázs Béla-díjas filmrendező, operatőr, vágó, színész és zenész 1977-ben szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán.

Szirtes András 1969-től a Mafilm munkatársa volt, ahol villanyszerelőként kezdte, majd segédmikrofonossá, vágóasszisztenssé, vágóvá, segédoperatőrré, operatőrré, rendezőasszisztenssé, végül rendezővé vált.

Mintegy 25 filmet készített, főként kísérleti művészfilmeket. Ezek közül a legismertebb a Hajnal (Allegro) című kísérleti film, amely a munkások életkörülményeit és az ellenállás lehetőségeit kutatja.

A filmszemle különdíját három alkalommal, 1987-ben, 1995-ben és 1996-ban, kapta meg. A kritikusok díjával 1996-ban, Balázs Béla-díjjal 1998-ban tüntették ki. 2011-ben Herczeg Klára-díjban részesült.

Főbb rendezései között van A pronuma bolyok története (1982), Lenz (1986), Forradalom után (1989), Sade márki élete (1992), Lumiere-tekercsek (1994), A kisbaba reggelije (1995), A kisbaba, a kutya és én (1996), A lélek súlya (1999), Napló (1983-2000), Triptichon (2000), Budapestről jut eszembe (2001), Dear Daughter (2004), Lujzika (1979-2006), valamint a Juliette (2008).

Szirtes Andrást a Magyar Filmművészek Szövetsége saját halottjának tekinti.

MTI