A volt államfő felidézte: a zsarnokság lassan lopakodott be az életünkbe, aztán tiltás, megfélemlítés, cenzúra, vagyonelkobzás, koncepciós perek, kitelepítés, börtön lett belőle.
1956 októberében a magyar embereket a szabadság hiánya vitte utcára, elmentek a végsőkig, és megtapasztalhatták, nincsenek egyedül - emelte ki.
A parittyával sem bíró "Dávidok" győzni tudtak a tankokkal felvonuló Góliáttal szemben - összegezte a történteket, hozzátéve: ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy mi történt november 4-e után.
Áder János kitért arra, hogy a Hegyvidéknek, a Budakeszi útnak, a Maros utcának, a Déli pályaudvar környékének, a Széna térnek ma sem csak házai, üzletei, lakói, iskolái vannak, hanem emlékei, áldozatai és hősei is: azok, akik a sortüzekben találatot kaptak, a harcokban elestek vagy akiket a megtorlás idején kivégeztek.
Azt mondta, ha 1956 hőseinek nevét meglátjuk egy emléktáblán, meg kell állni egy pillanatra, és engedni, hogy "egy kicsit égessenek a betűk". Ma már sokszor nem gondolunk a szabadságért fizetett súlyos áldozatra, mert a szabadság olyan természetes, mint hogy levegőt veszünk - jegyezte meg.
Az Alkotás és a Győri úton ma is gyülekeznek fiatalok, és mire érett felnőtté válnak, megértik Deák Ferenc gondolatát: "csak a szabadság képes tiszta és állandó boldogságot nyújtani" - zárta beszédét Áder János.
Az ünnepi rendezvény után Áder János, Pokorni Zoltán, a XII. kerület polgármestere és Fonti Krisztina alpolgármester koszorút helyett el a Gesztenyéskertben az '56-os emlékműnél.
MTI/Fotók: MTI/Soós Lajos