„Ma háborúra készülünk” – jelentette be a francia vezérkari főnök

A február elején Párizsban tartott tanácskozás, amely a NATO-tagállamok haditengerészeti vezetőit gyűjtötte egy asztalhoz, egyértelmű üzenetet hordozott. A felszólalók gondolatmenete egyöntetűen arra mutatott, hogy Franciaországnak és partnereinek reálisan számolniuk kell egy súlyos fegyveres összecsapás lehetőségével a közeljövőben. A rendezvényt megnyitó beszédében Fabien Mandon tábornok, a francia fegyveres erők vezérkari főnöke tömören foglalta össze a párizsi haditengerészeti konferencia lényegét:

– számolt be cikkében az Origo.

Mandon hangsúlyozta, hogy Franciaország jelenlegi haditengerészeti kapacitásai nem elegendők: kevés a hajó és hiányos a fegyverzet, különösen a nagyobb hatótávolságú, nagy rombolóerejű rakéták terén.

Ezt követően Alban Lapointe altengernagy, a francia haditengerészet vezérkari főnökének helyettese arra figyelmeztetett, hogy

Ennek érdekében – szavai szerint – fejleszteni kell az eszközparkot, a logisztikai és támogató rendszereket, valamint a stratégiai gondolkodást is.

A konferencia egyik paneljén több ország vezérkari vezetői vettek részt: Nicolas Vaujour francia, Giuseppe Berutti-Bergotto olasz és Daryl Caudle amerikai tengernagy, Harold Liebregs holland (Benelux) altengernagy, valamint Sir Gwyn Jenkins brit tábornok.

Felszólalásaik során mindannyian a fenyegetések sokrétűségéről beszéltek, azonban Kínát kizárólag Caudle említette név szerint, míg a többi résztvevő Oroszországot nevezte meg első számú kockázatként.

Vaujour szerint a nemzetközi jogi és szabályozási mechanizmusok hatékonysága megkérdőjeleződött, és a biztonsági kihívások már nem csupán államokhoz vagy közvetett szereplőkhöz – például a Vörös-tengeren aktív húszikhoz – köthetők, hanem a tengerfenéktől egészen az űrig terjednek, ami korábban nem volt jellemző. Az ukrán drónműveletek orosz haditengerészet elleni eredményeire utalva kiemelte: a siker alapja az alkalmazkodóképesség, ezért a flottáknak eleve rugalmas működésre kell berendezkedniük, ami saját bevallása szerint rendkívüli kihívást jelent.

Caudle arra hívta fel a figyelmet, hogy a komoly katonai képességek megszerzésének költségküszöbe folyamatosan csökken, és példaként említette a húszik által a Vörös-tenger térségében indított ballisztikus rakétákat. Jenkins a technológiai fejlődés gyorsulását és a globális rend egyre kiszámíthatatlanabb széttöredezését nevezte meg a növekvő bizonytalanság fő forrásaként.

Kifogásolta, hogy az ukrajnai háború szinte megszokottá vált a közvélemény számára, miközben a figyelmet más ügyek – például Grönland helyzete vagy az Epstein-akták – kötik le. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy Oroszország nem fogta vissza befektetéseit az északi flottában, ezért önmagukban a fregattok és tengeralattjárók nem jelentenek megoldást, új szemléletre van szükség.

Liebregs arra figyelmeztetett, hogy orosz kötődésű hajók jelennek meg kritikus infrastruktúrák közelében, drónok repülnek a térség felett, valamint GPS-zavarás és -blokkolás is tapasztalható.

Véleménye szerint ezt nem lehet elfogadni megszokott állapotként, ezért szintet kell lépni, és tudatosan készülni kell egy háborús helyzetre. Később újságíróknak nyilatkozva hozzátette: amennyiben véget ér az ukrajnai háború, ugyanazzal az ellenféllel egy újabb konfliktus következhet.

Az olasz fél elsősorban a Földközi-tenger térségét tartja kockázatosnak, szemben a Balti-tengerrel vagy az Északi-sarkvidékkel, de ott sem megnyugtató a helyzet, mivel a szövetség déli pereme instabil. A résztvevők egyetértettek abban is, hogy újra kell gondolni a személyzettel működő és az autonóm rendszerek együttműködését, valamint a hadihajók moduláris kialakítását. Jenkins összegzése szerint a legfontosabb kérdés az, miként lehet hatékony együttműködésre bírni az embereket és a technológiát.

A nyitókép illusztráció: Shutterstock