Magyar Péter és a Tisza hallgatása is döntés volt

Ez azonban nem történt meg. És ebben szerepe volt azoknak is, akik nem szavaztak ellene.

A Tisza Párt európai parlamenti képviselői nem álltak szembe Ursula von der Leyennel. Nem szavaztak a javaslat ellen, sőt: a döntő pillanatban hazautaztak, így nem vettek részt azon a szavazáson, amely az európai energiaellátás jövőjét is befolyásolta volna.

Ez a távolmaradás politikai értelemben nem semleges. Egy ilyen horderejű kérdésben a nem szavazás is állásfoglalás. Azzal, hogy a Tisza nem mondott nemet, hallgatólagosan Ursula von der Leyen oldalára állt, és hozzájárult ahhoz, hogy az orosz energiáról való leválás terve életben maradjon.

A kérdés különösen érzékeny Magyarország számára. Az energiaellátás biztonsága, ára és kiszámíthatósága közvetlenül érinti a magyar családokat és a gazdaságot. Egy elhamarkodott vagy ideológiai alapon vezérelt leválás súlyos következményekkel járhat – erre a kormány évek óta figyelmeztet.

A kormány szerint Magyar Péter és a Tisza ebben az ügyben nem a magyar érdekeket képviselte, hanem beállt a brüsszeli fősodor mögé. Ha valóban meg akarták volna akadályozni Ursula von der Leyen tervét, ott lett volna a helyük a szavazáson, és egyértelműen ellene kellett volna voksolniuk.

A politikában azonban nincs vákuum: aki nincs ott, az is dönt. A Tisza távolmaradása pedig hozzájárult ahhoz, hogy Brüsszel energiapolitikai elképzelései tovább éljenek.

A választók számára ez világos üzenet: amikor valódi tétje van egy döntésnek, nem mindegy, ki marad a teremben – és ki sétál ki belőle.