A Tisza 600 oldalas anyaga kísértetiesen egybevág a brüsszeli követelésekkel és a 2010 előtti neoliberális receptekkel

A Mandiner cikkében kifejti, hogy a magyar gazdasági közbeszédet az utóbbi időben egy jelentős terjedelmű, kiszivárgott dokumentum tartja lázban, amely alapjaiban rajzolná át az ország adózási és szociális rendszerét. A Kontextus Cash Talk Extra adásában a szakértők egyetértettek abban, hogy a csomagot nem lehet egyszerű politikai kacsaként kezelni. 

Szalai Piroska miniszterelnöki főtanácsadó rámutatott: egy több mint 600 oldalas anyagról van szó, amelynek belső logikája és kidolgozottsága messze túlmutat egy egyszerű kampánykiadványon. A dokumentum hitelességét tovább erősíti, hogy az abban foglalt gondolatok nem először hangzanak el; több oldalról, különböző szakmai és politikai fórumokon már korábban is visszaköszöntek ezek a javaslatok.

A portál hozzáteszi, hogy a csomag valódiságát alátámasztó egyik legerősebb érv, hogy az intézkedések kísértetiesen egybevágnak bizonyos brüsszeli direktívákkal és ajánlásokkal. Szalai Piroska kiemelte, hogy a magánegészségügy szerepének növelése vagy a magánnyugdíjrendszer megerősítése olyan célkitűzések, amelyeket az Európai Unió intézményei számos országajánlásban, de még az Európai Számvevőszék is rendszeresen javasol Magyarország számára. Amikor egy program ilyen pontossággal követi ezeket a nemzetközi iránymutatásokat, az a szakértők szerint egyértelműen jelzi, hogy a tervezet mögött valódi politikai és gazdaságirányítási szándék húzódik meg.

Kohán Mátyás, a Mandiner rovatvezető-helyettese szerint a program strukturális integritása is a valódiság mellett szól. A csomag egy kerek gazdaságfilozófiai ajánlat: a szerzők szakítani kívánnak a jelenlegi modellel, amely a külföldre áramló extraprofitot és a multikat adóztatja, és helyette a hazai jövedelmeket és a fogyasztást vonnák be nagyobb mértékben a közteherviselésbe. Ez a váltás – bár a lakosság számára jelentős terhekkel járna – egy logikailag következetes neoliberális gazdaságpolitikai iskola terméke, amely Svédországtól Brüsszelig sokak számára vonzó alternatíva. A szakértők szerint éppen ez a koherencia teszi a programot fájdalmas politikai ajánlattá, amelyet komolyan kell venni.

A beszélgetés során elhangzott az is, hogy a csomag léptéke messze meghaladja a történelmi emlékezetben élő korábbi megszorításokat. Míg az 1995-ös Bokros-csomag mai értéken számolva mintegy 877 milliárd forintnyi elvonást jelentett, a kiszivárgott csomag a lakossági és vállalkozói szférát érintő tételekkel együtt az 5000 milliárd forintos nagyságrendet is elérheti. Szalai Piroska hangsúlyozta: a program valódiságát az is igazolja, hogy a kidolgozói ugyanazok a körök, akik a 2010 előtti időszakban is a hasonló recepteket, például a rosszemlékű devizahitelezést, „szuperbruttósítást” vagy a családtámogatások megnyirbálását alkalmazták. A dokumentum tehát nem a semmiből érkezett, hanem egy jól azonosítható gazdasági iskola részletes cselekvési terve a jövőre nézve.