Úgy venne fel hitelt Von der Leyen, hogy már most eladósodott az EU

Még tovább erőltetné a közös eladósodást Ursula von der Leyen, pedig már most sincs fényes helyzetben az Európai Unió költségvetése - részletezte a Magyar Nemzet. Az Európai Bizottság vezetője emlékezetes előterjesztést ismertetett a minap a tagállamok vezetőinek címzett levélben: azt kérte, hogy mivel Ukrajna súlyos pénzügyi nehézségekkel küzd, az EU ismét siessen anyagi segítséget nyújtani 2026 első negyedévének végére. Erre az elnök három módot, illetve ezek kombinációját látja: vagy önként összedobják a tagállamok az összeget, vagy visszkereseti jogú pénzpiaci hitelt vesz fel az unió, de a befagyasztott orosz pénzeszközökre is felvehetne kölcsönt. Mivel kétséges, hogy a tagállamok összekalapoznák a hatalmas pénzmennyiséget, viszonylag nagy az esélye annak, hogy újabb hitelt venne fel az európai közösség úgy, hogy már most is vannak adósságai.

Megdöbbentő összegekről írt Ursula von der Leyen

Arról, hogy pontosan mennyi pénzre lenne szükség most, ezt írta a bizottság elnöke: „A 2026-ra szükséges 103,2 milliárd eurós katonai szükségletek felét Ukrajna tudja finanszírozni, így 51,6 milliárd eurós hiány marad (ez csaknem húszezer milliárd forintot jelent, ami Magyarország éves költségvetésének mintegy kétharmada – a szerk.). Ezt a hiányt a partnereknek kell fedezniük, a szükséges makrofinanszírozási támogatáson felül. Az IMF (Nemzetközi Valutaalap – a szerk.) előrejelzései szerint, amelyek a háború 2026 végére történő befejezését feltételezik, és figyelembe véve az ukrán hatóságok katonai támogatásra vonatkozó előrejelzéseit, a 2026–2027-es időszakra vonatkozó becsült fennmaradó szükségletek összesen 135,7 milliárd eurót tesznek ki” – magyarázta Ursula von der Leyen. A tagállamok korábban jóváhagytak egy ötvenmilliárd eurós csomagot, a most kért összeg ezen felül érkezhet Ukrajnába.

Korábban pénzügyileg stabil, ma már adós az EU

Az Európai Unió pénzügyi politikáját korábban a szigorúan kiegyensúlyozott költségvetési elvek jellemezték, amelyektől azonban a koronavírus-világjárványt követő gazdasági nehézségek eltérítették. A válaszul bevezetett Next Generation EU (NGEU) Helyreállítási Eszköz révén az EU a története során először vált nagy adóssá a pénzügyi piacokon. Már ez a lépés is éles vitákat gerjesztett a tagállamok között a fiskális szuverenitásáról és a közös adósság terheiről.

Most is van mit visszafizetni

A Next Generation EU volt a legnagyobb hitel, amit az EU valaha felvett, a maga nyolcszázmilliárd eurós összegével. Ezt a hitelt 2058-ig kell visszafizetni a tőkepiacok részére. De van az uniónak emellett más tartozása is: a munkanélküliségi kockázatok enyhítését célzó ideiglenes támogatás, a SURF nagyjából ezermilliárd eurós csomag. A 2020-ban kötvénykibocsátásokkal felszabadított összegeket legkésőbb 2038-ig kell törleszteniük a tagállamoknak. Még régebbre visszatekintve pedig Magyarország szempontjából mindenképpen az emlékezetes a 2008-as pénzügyi válság: akkor hazánk nevében a Gyurcsány–Bajnai-kormányok a pénzügyi összeomlás elkerüléséért – a valutaalap és a Világbank mellett – az EU-tól is vettek fel hitelt. A nagyjából hatmilliárd eurót az Orbán-kormány fizette vissza.

Magyarország ellenzi a közös hitelfelvételt

Az Európai Unió által a pénzügyi piacokról felvett közös adósság ötlete jelentős ellenállást vált ki a tagállamok egy részéből. Az ellenző vélemények alapvetően három fő területre mutatnak: a fiskális kockázatokra, a szuverenitási aggályokra és az elszámoltathatósági problémákra.

A legfőbb kifogás alapja a közös felelősségvállalás. A kritikusok, élükön a hagyományosan takarékosabb északi országokkal (például Hollandia és Németország bizonyos politikai erői) és a magyar kormánnyal, attól tartanak, hogy a közös hitelfelvétel az adósságunió kialakulásának első lépése. A félelem az, hogy a pénzügyileg kevésbé fegyelmezett tagállamok adósságaiért végül a fegyelmezettebb országoknak kell majd garanciát vállalniuk, illetve fizetniük.

A közös adósságfelvétellel félő továbbá, hogy nemzeti hatáskörök kerülnek brüsszeliták kezébe. A fiskális hatalom centralizációja növeli az Európai Bizottság befolyását, és sértheti a tagállamok nemzeti szuverenitását a költségvetési kérdésekben. Ezt az aggályt erősíti a források lehívásához kötött feltételrendszer. Több tagállam között Magyarország is elvi alapon ellenez minden olyan közös hitelfelvételt, amely a nemzeti hatáskörbe tartozó fejlesztéseket politikai feltételekhez köti.

Az aggályok harmadik csoportja pedig az összegek lehívásának bonyolultságát és a korrupciós kockázatokat tartalmazza. Nehézkesek a kifizetések és az összegek felhasználásának ellenőrzése, ezért nem feltétlenül hatékony az ilyen segítség. A Next Generation EU-ban például még mindig áll több tízmilliárd euró, de a program 2026-ban lejár. Vagyis a rendszer nem hatékony, a források lassan áramlanak, és ezekre hivatkozva utasítja el a magyar kormány a közös hitelfelvételi javaslatokat, mint amilyen a REARM Europe védelmi kezdeményezés is volt.

Megint nem magán segítene Brüsszel

Lényeges különbség az újonnan felveendő hitel és a Next Generation EU között, hogy az utóbbi úgynevezett back-to-back hitelezés, vagyis a tőkepiacról felvett hitelt az EU továbbítja a tagállamoknak, amelyek hasznosíthatják a gazdaság helyreállítására, élénkítésére. Vagyis az összegek jó esetben megtérülnek, fialnak, és a visszafizetés nem okoz különösebb problémát. Egészen más a helyzet, amikor olyan hitelt vesz fel a közösség, amit kizárólag egy harmadik, éppen korrupciós botránytól hangos országnak folyósít, majd saját maga törleszti a kamatokkal együtt. A Von der Leyen által kért összegről és az esetleges hitelfelvételről az Európa Tanács dönt a legközelebbi, december közepi ülésén.

Ha a testület rábólint a javaslatra és újabb hitelfelvételre kerülne, ezúttal sor Kijev javára, az további rendkívüli terheket jelentene az egyébként sem fényesen teljesítő uniós gazdaságnak, hiszen a hagyományos programokra, a saját gazdaság stabilizálására és támogatására kevesebb forrás jutna.

Nyitókép:Európai Bizottság Hivatalos Facebook-oldala