Olimpiai levezetés egy sportrajongótól, Orbán Viktor értékelte az olimpiát

Ők erre büszkék, hogy ők ilyenek. Joguk van hozzá, hogy ezt megmutassák. Hogy föltétlenül kell-e gúnyolódni közben rajtunk, keresztényeken, az nem világos, más szimbólumokkal is el lehet mondani, hogy egy nemzet milyen ösvényen jár. De hát nekik most ez így sikerült, mindenképpen joguk volt hozzá, és ők erre büszkék is. Mi meg arra vagyunk büszkék, hogy nem vagyunk olyanok, mint ők. És azt szeretném hinni, hogy arra is büszkék lehetünk majd, hogy sose leszünk

Titokban nyolcat reméltem, és amikor a Schmitt Pál elnök úr bemondta a maga öt várható aranyérmét, az szíven ütött, mert ő mégiscsak ért hozzá, szemben velem.
Lehetett volna éppen nyolc is az aranyérmeink száma, mint ahogy lehetett volna négy is. Tehát ez a hat, ez derekas helytállás. Ha a jelent nézzük, akkor elfogadható, és azt lehet mondani, hogy szépen helytálltunk, tartjuk magunkat. Ha a jövő felől nézzük, és a mostani olimpiát arra használjuk, hogy megértsük a következő olimpiákat, akkor az, amit most tudunk, kevés, csak a folyamatos hátrasorolódáshoz elegendő. Kanada, Dél-Korea, Új-Zéland, a közép-ázsiai küzdősportok országai elmennek mellettünk. Ráadásul mindegy, hogy tetszik nekünk vagy nem, a klasszikus sportágak mellé jönnek új sportágak is, nem lehet kimaradni az új sportágakból. Ez nehéz szakmai feladat, amit majd az olimpiai bizottságnak kell megoldania, de nem mondhatunk le az olimpia programjába bekerülő új sportágakban elérhető esélyeinkről, mert ezzel hátrasoroljuk magunkat