Müncheni Biztonsági Konferencia: növelni kell az európai atomfegyver arzenált

A vita hátterében részben Donald Trump amerikai elnök NATO-val kapcsolatos bíráló megjegyzései és külpolitikájának tranzakcionális megközelítése áll. Több európai vezető attól tart, hogy hosszú távon nem lehet automatikusan számítani az Egyesült Államok nukleáris védőernyőjére – írta meg a Kyiev Post.

A Müncheni Biztonsági Konferencia (Munich Security Conference - MSC) számára készült szakértői jelentés arra figyelmeztetett, hogy „Európa többé nem szervezheti ki a nukleáris elrettentéssel kapcsolatos gondolkodását az Egyesült Államoknak”. A dokumentum szerint a kontinensnek sürgősen szembe kell néznie „egy új nukleáris valósággal”, különösen azzal, amit a szerzők „Oroszország nukleáris fedezettel végrehajtott revizionizmusának” neveznek.

Az MSC rendezvényén Friedrich Merz német kancellár elmondta: már bizalmas tárgyalásokat folytat a francia elnökkel az európai nukleáris elrettentés kérdéséről.

Az Egyesült Királyság miniszterelnöke, Keir Starmer hangsúlyozta, hogy a brit nukleáris erő már most is védi a NATO-szövetségeseket, ugyanakkor London erősíti nukleáris együttműködését Franciaországgal. Starmer szerint bármely ellenfélnek tudnia kell, hogy egy válsághelyzetben a brit–francia kombinált erővel kell számolnia.

Ezzel szemben a NATO főtitkára, Mark Rutte leszögezte: senki nem beszél az amerikai nukleáris védőernyő teljes kiváltásáról. Mint mondta, az Egyesült Államok továbbra is „a végső garancia”, és minden más európai kezdeményezés ezt egészítheti ki, nem pedig helyettesítheti.

Az amerikai védelmi minisztérium részéről Elbridge Colby megerősítette, hogy Washington kiterjesztett nukleáris elrettentése továbbra is érvényes Európára, ugyanakkor nyitottság mutatkozik a nagyobb európai hozzájárulásra – szigorú és megfontolt egyeztetések mellett, figyelembe véve a nukleáris fegyverek terjedésének és az instabilitásnak a kockázatait.

Öt lehetséges forgatókönyv

A müncheni jelentés öt lehetséges opciót vázolt fel Európa számára, ugyanakkor figyelmeztetett: egyik sem kockázatmentes vagy olcsó megoldás.

A felvetett lehetőségek:

1. Az amerikai elrettentésre való további támaszkodás.
2. A brit és francia nukleáris erők szerepének megerősítése európai keretben.
3. Közös európai nukleáris fegyver fejlesztése.
4. Az atomfegyverrel rendelkező európai országok számának növelése.
5. A hagyományos (nem nukleáris) katonai képességek jelentős bővítése egy erősebb elrettentés érdekében.

A szerzők szerint rövid távon továbbra is az amerikai katonai erőre épülő modell a leginkább hiteles és megvalósítható megoldás. Ugyanakkor hangsúlyozták: a stratégiai önelégültség korszaka véget ért, és az európai döntéshozóknak nyíltan és haladéktalanul szembe kell nézniük a nukleáris fegyverek szerepével a kontinens védelmében.

Sok európai országban a nukleáris fegyverkezés kérdése hosszú ideig politikai tabunak számított. Az orosz agresszió és az Egyesült Államok elkötelezettségével kapcsolatos kételyek azonban a főáramú politikai viták közé emelték a témát.

Több vezető attól tart, hogy Moszkva területi ambíciói nem korlátozódnak Ukrajnára, és akár NATO-tagállamok is célponttá válhatnak valamilyen formában.

Franciaország elnöke, Emmanuel Macron, aki korábban már felvetette a francia nukleáris védőernyő európai kiterjesztésének lehetőségét, a hónap végére nagyszabású beszédet ígért a francia nukleáris doktrínáról. Münchenben arról beszélt, hogy elképzelhető egy olyan új megközelítés, amely „különleges együttműködést, közös hadgyakorlatokat és megosztott biztonsági érdekeket” foglal magában bizonyos kulcsországokkal.

Bár rövid távon kevesen tartják reálisnak, hogy Európa teljes egészében átvegye a nukleáris elrettentés felelősségét, a vita intenzitása jól jelzi: a kontinens biztonságpolitikai gondolkodása történelmi fordulóponthoz érkezett.

A nyitókép illusztráció (Shutterstock)