Az Index interjút készített Hernádi Zsolt Mol elnök-vezérigazgatóval, aki többek között az orosz kitettség csökkentéséről, és a rossz brüsszeli döntésekről is beszélt a lapnak. Hernádi szerint Amerika LNG-importja 170 százalékkal nőtt Európába 2021 és 2023 között. Egyszerűen lett egy piaci rés, ahova benyomultak. Amerika az az ország, ahol kormánytól függetlenül a politika végül mindig megtalálja az összhangot az üzleti érdekekkel. Feltette a kérdést: és mi az egésznek az eredménye? Az Egyesült Államok napjainkban kiváló állapotban van, Európa pedig szenved - szögezte le.
Milyen üzemanyagár várható 2024-ben?
Hernádi Zsolt elmondta, hogy rengeteg összetevő határozza meg az árakat. Valószínűleg jelentős árcsökkenés nem várható.
Mint említettem, az árak alakulására döntő hatással vannak külső tényezők: ilyenek sajnos a szemünk előtt zajló háborúk, amelyek sora könnyen lehet, hogy további konfliktusokkal bővül.
Napjainkban sajnos a konfliktusok megoldására egyre gyakrabban nem békés megoldást keresnek a felek. És ezeknek hatása van az árakra - tette hozzá.
Hogy egy aktuálisan fenyegető esetet említsünk, egy közel-keleti front megnyitása akár 15 százalékos áremelést is eredményezhet a hazai piacon. Ez a szám ugyanakkor spekulatív, a válságok súlyától és konkrét jellegétől függően sokkal nagyobb árrobbanás is lehet.
Ha újabb front nyílik a térségében, és a globális olaj- és gázkereskedelem Széll Kálmán terét, a Hormuzi-szorost lezárják, ahol a teljes kőolajpiac 20 százaléka halad át, akkor akár 70-80 százalékos áremelkedéssel is lehet számolni.
Az ökölszabály szerint 1 százalékos termeléskiesés a világpiacon rövid távon 10 százalékos áremelkedést indukálhat.
Mekkora most a Mol orosz kitettsége?
Hernádi Zsolt szerint ez attól függ, honnan nézzük.
Igaz, hogy növeltük a kőolaj-beszerzést délről, de a horvát szállítási költség még mindig a négyszerese a méltányos piaci árnak. Horvát partnereink egyszerűen visszaélnek a kiszolgáltatott helyzetünkkel, és ezzel nemcsak Magyarországnak, hanem Szlovákiának és Csehországnak is megnehezítik a helyzetét.
Ezeknek az országoknak nincs tengerpartjuk, a finomítóikat pedig orosz kőolaj bedolgozására tervezték.
Hozzátette: mindig is tudták, hogy ez egy nehézség, ezért költöttek el irdatlan összegeket arra, hogy növeljék a belföldi kitermelést, fejlesszék a déli ellátási útvonalat, és átalakítsák a Dunai Finomító technológiáját.
Ma már minkét finomítójukban képesek 30-35 százalékban nem orosz kőolaj bedolgozására, amely érdemi előrelépést jelent diverzifikációs kitettségünk szempontjából.
Mert a pozsonyi finomítónkat – ami soha nem működött mással, mint orosz kőolajjal – elképesztő energiák árán sikerült képessé tenni arra, hogy 0-ról 30 százalékban tudjon mást is feldolgozni. És mindezt egy év alatt! Erre mit lépnek déli partnereink most, amikor a szankciós politika miatt igazán szükségünk lenne az Adria-vezetéken keresztül érkező nyersanyagra? Kíméletlenül megsarcolnak minket. Egyszerűen azért, mert megtehetik.
Ilyen körülmények között továbbra is 60-65 százalékban orosz kőolajat dolgoznak be Százhalombattán és Pozsonyban.
Brüsszelben rossz döntést hoztak
Hernádi Zsolt leszögezte:
beszéljünk őszintén: semmilyen piaci racionalitás mentén nem lehet amellett érvelni, hogy az orosz kitettséget radikálisan csökkentsük és egy másikra cseréljük. Ez az elvárás nem üzleti, hanem politikai logika mentén fogalmazódott meg.
A morális szempontok, a politika által megfogalmazott értékválasztások és célok most megelőzik a piaci racionalitást – bár gyakran kiderül, hogy ezek mögött is kőkemény gazdasági érdekek húzódnak.
De legyen tiszta, hogy ebből az egész Európai Uniónak kára keletkezik. Akkor miért kell így csinálni? Mert Brüsszelben így döntöttek. Na, látják, diákként pontosan ilyen válaszokat kaptam a közgázon – csak az még egy másik rendszer volt. „Miért döntöttünk így? Mert ez a döntés. Miért ennyire fontos ez? Mert szolidaritás van a testvéri szocialista országok között" – ezeket a magyarázatokat kaptuk a rendszerváltás előtt. Napjainkban hasonlóan „okos és korrekt" válaszokat kapunk. De az üzleti racionalitást hosszú távon nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Fotó: MOL
Hernádi arról is beszélt, hogy korábban elindult a nyersolajat szállító hajó a primorszki kikötőből, mely Szentpétervár mellett található. Ez a hajó hamar elért Rotterdamba, ahol viszonylag gyorsan leszívták belőle a kőolajat.
Napjainkban ugyanez a hajó nem áll meg Rotterdamban, hanem a szankciók miatt Európát megkerülve jut el végül Indiába, hiszen valahol fel kell dolgozni a nyersanyagot. Mindez nagyjából háromszoros szállítási költséget jelent, és akkor a pokoli környezetszennyező hatásról még egy szót sem ejtettünk.
Ezt követően a feldolgozott kőolajtermék kisebb szállítóhajókon elindul vissza Európába – ki tudja, milyen flottában és milyen kockázattal, mert az európai biztosítókat letiltották az orosz nyersanyagról.
És a finomított „indiai" terméket megvesszük itthon. Nonszensz. Bár talán ott rejlik az értelem, hogy végső soron az Egyesült Államok lehet ennek a haszonélvezője. Fantasztikus piacot találtak maguknak, amit úgy hívnak, Európa, ahol az orosz olaj kiváltásának köszönhetően Amerika produkálta a legnagyobb exportnövekedést, ez a kőolaj mellett ugyanúgy igaz a földgázra is.
2023 első fél évében mind a kőolaj, mind a földgáz exportja rekordot döntött az USA-ban. Kőolajban Európa volt az amerikai export első számú felvevőpiaca, az export 44 százaléka Európába jött.
Amerika LNG-importja 170 százalékkal nőtt Európába 2021 és 2023 között. Egyszerűen lett egy piaci rés, ahova benyomultak. Amerika az az ország, ahol kormánytól függetlenül a politika végül mindig megtalálja az összhangot az üzleti érdekekkel. És mi az egésznek az eredménye? Az Egyesült Államok napjainkban kiváló állapotban van, Európa pedig szenved.
