Volt tiszás az egykori pártjáról: a Tisza belső vezetői köre megcsalja és átveri a támogatói közösségét

A Tisza vezetése önző és ködös céljai elérése érdekében kihasználja a közösséget. Valódi arcuk azonban egészen más, mint amit kifelé megmutatnak − állítja Csercsa Balázs.

2026. március 16., hétfő 15:29

Vágólapra másolva!

Mit mond el egy náci karlendítés a Tiszáról?

címmel írt véleménycikket az Indexbe Csercsa Balázs, és azonnal leszögezi, a náci karlendítés, bármilyen kontextusban történik, elfogadhatatlan, alkalmas arra, hogy a köznyugalmat megzavarja, és félelmet keltsen. Különösen elfogadhatatlan a karlendítés a történelem ismeretében akkor, ha valaki magyar hazafinak nevezi magát, és ne adj’ isten, a köz szolgálatára jelentkezik.

És épp ezt teszi Tárkányi Zsolt, akiről karlendítős fotó került elő a múltból.

Csercsa hozzáteszi, az ember hosszú jellemfejlődésen megy át, mire érett felnőtté válik, szilárd értékrenddel. Ennek része, hogy fiatalon az ember tehet olyat, amiről később belátja, hogy nem jól tette. Az idősebbek tudják, hogy az ilyen vadhajtásokat némi toleranciával kell fogadni.

A karlendítés azonban mindenképp túlmegy a tolerancia határán. El kell ítélni, bármikor történt is.

Ennek fényében szerinte három következtetést érdemes az ügyből levonni.

1., Ha Tárkányi Zsolt valaha az életében karlendítésre vetemedett, akkor méltatlan a közszereplésre, méltatlan a magyar polgárok képviseletére, és azonnal távoznia kell a közéletből.

2., A Tisza közössége abból merítette lelkesedését és erkölcsi alapját, hogy nemet mond az autokratikus módszerekre, és mindenki számára élhető és igazságos Magyarországot épít. Az viszont látványos, hogy a Tisza belső vezetői köre ebben a tekintetben is megcsalja és átveri a támogatói közösségét.

Ezt mutatja az is, hogy

újabban olyan szereplőket fogad magába, mint például Tárkányi, akik méltatlanok ezekhez az elvekhez. A Tisza belső köre lassan csak olyanokból áll össze, akik a Fideszhez kötődtek, de még a Fidesz is kivetette őket magából, vagy ott nem jöttek be a számításaik. Eközben a közösséget, akik a konkrét munka oroszlánrészét elvégzik, továbbra is kizárják a pártvezetésből és a mozgalom irányításából.

A Tisza vezetése önző és ködös céljai elérése érdekében kihasználja a közösséget. Valódi arcuk azonban egészen más, mint amit kifelé megmutatnak.

3., A legérdekesebb mégis az,

hogyan reagált az esetre napjainkban, 2026-ban a Tisza elnöke, Magyar Péter, aki arra jelentkezik, hogy ennek az országnak és népének miniszterelnöke legyen.

Magyar Péter dorogi fórumán a Hír TV világos kérdésére gyakorlatilag semmit nem válaszolt, csak a tőle megszokott frázist recitálta: önök hazudnak. Ugyanerre a kérdésre Radnai Márk alelnöktől gyenge próbálkozást hallottunk arra, hogy az ügyet elkenje.

Pedig a kérdés egyértelmű és nyitott volt.

A magyar polgárok, tiszások és nem tiszások egyértelmű állásfoglalást érdemelnének ebben az ügyben attól, aki egy hónap múlva miniszterelnökük szeretne lenni.

Vajon miért nem határolódott el Magyar Péter és alelnöke egyértelműen az ilyesféle cselekedetektől? Csak nem titokban egyetértenek vele? Vagy egyszerűen nem tudnak kiszabadulni azokból a klisékből, amiket korábban megszoktak? A mi kutyánk kölyke, tehát neki bármit szabad?

Hogyan akar ez az ember egy hónap múlva mindenkit képviselni, ha még egy ilyen egyértelmű ügyben sem képes megnyugtató, egyértelmű állásfoglalásra?

Mikor lesz már elég a semmitmondó, hergelő és populista panelválaszokból Magyar Péter és a Tisza részéről?

− teszi fel a kérdéseket Csercsa Balázs és azzal folytatja, maga ez a válasz is sértés a magyar társadalommal szemben. Egyáltalán nem nyugtathatja meg ez a válasz a társadalom békére és szociális igazságra vágyó rétegeit.

Hogyan lesz így másféle ország? Hogyan lesz ebből szeretetország?

A Tisza Közössége tiszta és szép célok elérése iránti lelkesedésből kezdte támogatni Magyar Péter mozgalmát. Mi kell még, hogy lássuk, Magyar Péter alkalmatlan és méltatlan arra, hogy a közösséget és az országot vezesse?