Orbán Viktor: Ukrajnának most nem osztottak lapot

Ez most megfordult, azt is mondhatnám, hogy győztünk. Igaz, csak egy csatát nyertünk, nem a háborút.

Most az történt, hogy azok az országok, amelyek nem akartak foglalkozni Ukrajnával – mondván, ha nem tagja a NATO-nak, ezért nem kell meghívni az elnököt, nem is kell róla beszélni – kerekedtek felül.

Azok, akik azt mondták, viszont beszéljünk arról, hogy hogy lesz Európa erősebb, mi hogy leszünk erősek, mit kell ennek érdekében tenni, azok pedig fölülkerekedtek. Mi a győztes csapatban voltunk a mai napon, hozzá kell tennem, szép dolog ez, amikor a magyar virtus is sokat ér, de úgy azért könnyebb nyerni, ha az Egyesült Államok elnöke is a mi táborunkban volt. 

Az a természetes testtartás volt uralkodó, Ukrajna, Ukrajna, de ez az Ukrajna nem tagja a NATO-nak. Ez egy NATO-csúcs. Arról beszéljünk, hogy a NATO mitől lesz erősebb.

Nem Ukrajnától lesz erősebb. Az egy másik ügy. Arról fogunk beszélni csütörtökön Brüsszelben, az egy nehéz menet lesz. Ott úgy kell csatáznunk, hogy nincs velünk az amerikai elnök. Itt az amerikai elnök, a török elnök, az albánok, a horvátok, jómagunk azért egy komoly tábor volt, és hát miután az Egyesült Államok súlya nem egy szavazatnyi, ezért ez el is döntötte ezt a mérkőzést. Tehát a NATO most végre saját magával foglalkozik. 

Az európaiak továbbra is háborúpárti álláspontot képviseltek, ukránpárti álláspontot képviseltek. Ők úgy beszéltek Ukrajnáról, mintha a mi részünk lenne; Ukrajnát meg kell erősíteni, azzal magunkkal erősítjük, Ukrajna a mi biztonságunkat is védi, ami nem igaz, pont az ellenkezője igaz, Ukrajna kockáztatja Európa biztonságát. 

Az európaiak ezt a vonalat vitték Magyarország kivételével, de az amerikaiak, a törökök és még néhányan más vonalon voltunk, és itt és most ez elegendő erő volt ahhoz, hogy ez az álláspont kerekedjen felül. Még egyszer mondom, a csütörtöki brüsszeli menet, az más lesz.

Ezért nekünk nem egyszerű dolog előteremteni egy magasabb katonai költségvetés fedezetét. Azt is mondtuk itt, hogy rendben van, hogy ezt az 5 százalékot meg tudjuk csinálni, egy feltétellel. De az egy valódi feltétel, ha az nincs, akkor nem tudjuk megcsinálni és nem is fogunk belevágni akkor. Ez az a feltétel, hogy az Európai Uniónak át kell alakítania a költségvetési szabályozási rendszerét. 

Ma van az unióban egy költségvetési szabályozás, amely megmondja, hogy mit és hogyan számolhatsz el és hova, például mekkora lehet a hiányod. Ezt a pénzpiacokon komolyan veszik, ez alapján minősítik az országokat, ez alapján állapítják meg a hitelképességét, ez alapján tud olcsóbban vagy drágábban pénzhez jutni vagy egyáltalán nem jut pénzhez.

Az unió költségvetési filozófiáját, gondolkodását át kell alakítani, nagyobb teret kell adni a tagállamoknak, és akkor ki lehet – ha jól csináljuk – akkor ki lehet gazdálkodni az 5 százalékos GDP-arányos honvédelmi fejlesztést. 

Ráadásul nekünk van egy előnyünk. Mi a haderőfejlesztést nem most indítjuk el. A haderőfejlesztést ’16-17-ben megindítottuk, még Angela Merkellel kötöttem erről egy megállapodást, azóta egy német–magyar hadiipari fejlesztési politika valósul meg Magyarországon.

Mi most már gyártani fogjuk azokat a termékeket, amiket majd mások megvásárolnak, például tőlünk is. Ezért nekünk a hadiiparunk jobb állapotban van, fölkészültebb és nemcsak kiadást jelent a számunkra, hanem majd bevételt is jelenteni fog. Tehát meg lehet, nem könnyen, de meg lehet csinálni ezt az 5 százalékot. 

Nekünk is lehetetlen lenne, ha nem kezdtük volna meg már ’16-ban az ipari fejlesztéseket, és persze lehetetlen lenne akkor is, ha egy ukránbarát kormány lenne Magyarországon. Egy ukránbarát kormány nem Magyarországra költené ezt a pénzt, hanem Ukrajnába vinné. Így azonban, hogy nemzeti kormányunk van, ezt az 5 százalékot úgy fogjuk felhasználni hadiipari fejlesztésre, hogy a hangsúly nem a hadiiparé, hanem az iparé lesz. 

Mi egy nagy arányú, hadiiparra is alkalmas magyar iparfejlesztési tervvel készülünk, ha azt meg tudjuk csinálni, akkor a magyar ipar egy extra lökést kap ebből a pénzösszegből.

Mindenki bement, hárman kimaradtunk, és tartottunk egy kupaktanácsot, Trump elnök úr, a török elnök és jómagam néhány nehezebb biztonsági kérdést gyorsan áttekintettünk. Üdvözöltem Magyarország nevében az elnök úr visszatérését. 

Azt mondtam, hogy ezt úgy tekintjük, hogy folytathatjuk az együttműködést, amely sajnálatos módon rövid időre megszakadt, de most ismét tudjuk folytatni, és szerintünk nincs más dolga Európának az orosz–ukrán háború ügyében, mint az, hogy teljes mellszélességgel támogassuk az amerikai elnökség féltve őrzését. Ez volna a dolgunk. 

Az európaiak folytatni akarják a háborút és holnap majd Zelenszkij jelenlétében ezt meg is fogják tenni, ott lendületet vesznek, és ott kell majd nekünk, békepártiaknak ügyesen manővereznünk, de ez majd holnap. Most örüljünk annak, hogy a mai csatát, azt megnyertük. 

A NATO, meg a múlt már mögöttünk van, de hát rajtam kívül alig van olyan európai vezető, aki ne rúgott volna kettőt-hármat erőteljesen az amerikai elnökbe, amikor az amerikai elnök még ellenzékben volt. Hát elmondták mindennek. Ilyenkor ez okoz nehézséget, ezt át kell valahogy hidalni. 

Mi, a habitusunk, életösztöneink alapján lojálisak vagyunk. Ha valakit befogadunk, akkor azt befogadtuk. Egész addig, amíg méltatlanná nem válik ránk. Ha valakivel barátságot kötünk, akkor az élethosszig tart, hacsak közben méltatlanná nem válik át. Az egész magyar attitűd kevésbé kereskedelmi, üzleti jellegű, mint a nyugat-európai politikai kultúra, ahol a kereskedelem, a biznisz és azzal járó magatartásformák, sokkal erőteljesebben érvényesülnek. 

Mi mások vagyunk, és miután mi az amerikai elnököt mindig is üdvözöltük már '15-'16-ban is, mármint Donald Trump elnök urat, mert azt gondoltuk, hogy az ő gondolkodása jót fog tenni, meg fogja erősíteni a nyugati világot, mi azóta kitartottunk mellette, tehát mi régi barátként tudjuk üdvözölni egymást, és nincs egy rossz mondatunk sem, amit hirtelen el kellene feledtetni, mintha meg sem történt volna. Ez pedig egy másik, kényelmesebb helyzet