Németország titkos háborús terve: mi áll a dokumentumban?

A Wall Street Journal szemlézte a dokumentumot, mely részletezi, hogy akár 800 ezer katonát – német, amerikai és más NATO-tagállamokból érkező erőt – szállítanának kelet felé, a keleti front vonalához. Ugyanakkor nem csak katonai eszközök számítanak: a terv komoly hangsúlyt fektet a logisztikára, infrastruktúrára, civil–katona koordinációra és a társadalmi mobilizációra. 

A tervalkotók szerint egy modern, nagy kiterjedésű konfliktus nem csak attól függ, hogy hány fegyver van, vagy hány katona harcol, hanem attól is, hogy a hadsereg mennyire képes gyorsan és hatékonyan mozgósítani, szállítani, felszerelni, és fenntartani a hadműveleteket, beleértve az utánpótlást, szállítást, védelmet, logisztikai hátteret. 

Ezért OPLAN DEU nem csak harci forgatókönyveket tartalmaz, hanem konkrét útvonalakat, kikötőket, vasutakat, folyókat, utakat és azt is, hogy hogyan lehet azokat használni, védeni, biztosítani, ha háború tör ki.

A terv ambíciója messze túlmegy a klasszikus katonai mozgósításon: egyfajta “teljes társadalmi mozgósításra” épít, hasonlóan a hidegháborús időkhöz, amikor a polgári infrastruktúrát is katonai célokra tervezték.

A gyakorlatban ez már elkezdődött: például az elmúlt hónapokban a német hadipari vállalat Rheinmetall felépített egy 500 fős táborhelyet kelet-német vidéken, hálóteremmel, zuhanyzókkal, tábori konyhával, benzinkutakkal mindössze 14 nap alatt. Ez a hadsereg és a polgári ellátórendszer egyfajta keveredését mutatja.

A dokumentum készítői szerint az OPLAN DEU célja nem feltétlenül a támadás, hanem elrettentés. Azaz, ha Oroszország vagy bármely agresszor látja, hogy a NATO és Németország képes mobilizálni, mozgósítani és fenntartani egy ekkora sereget, logisztikával, civil–katona hátérrel, infrastruktúrával, az arra szolgálhat, hogy a potenciális támadó elálljon a háborútól. 

Szerintük az erő nem feltétlenül csak a fegyverekben van, hanem az ország ellenálló- és mozgósító-képességében: ha bármilyen konfliktus esetén rövid időn belül működő hadműveleti infrastruktúra áll rendelkezésre, az már önmagában védelmet jelent. 

A terv megvalósítása nem egyszerű: Németország több autópályája és hídja rossz állapotban van, és rengeteg kikötőt is fel kellene újítani a hadászati célú használatra. Sok polgári infrastruktúra nem alkalmas nagy hadmozdulatokra.

Továbbá: a modern kor követelményei - drónhadviselés, kibertámadások, hírszerzés, szabotázs - új kihívást jelentenek, amelyekre a régi szabályok és törvények nem feltétlenül készítették fel Németországot.

Végül: a civil–katona együttműködés és mobilizáció társadalmi költségeket is jelent, a társadalomnak és a polgári infrastruktúrának is készen kell állnia az „átállásra”.