Két kötelességünk mindenképpen van a doni hősök előtt: az egyik, hogy emlékezzünk és méltassuk őket - hangsúlyozta a miniszter. "Méltatnunk kell a helytállásukat, emlékeznünk kell arra, hogy a legdrágábbat, az életüket adták, számtalanul megsebesültek, megfagytak, elvesztek, hadifogságba estek, sokan soha nem értek haza, vagy csak megcsonkítottan. Honvédek és munkaszolgálatosok, számtalan sok ember" - fogalmazott Szalay-Bobrovniczky Kristóf.
A tárcavezető felidézte: 1943. január 12-én, pontosan nyolcvan évvel ezelőtt a Vörös Hadsereg harci felderítésnek indult, később azonban rendkívül sikeresnek bizonyult támadással katasztrofális vereséget mért a 2. Magyar Királyi Hadseregre. "Nem kenyerem az, hogy vizsgáljam, milyen történelmi körülmények között, milyen helyzetben, milyen okokból és mit is kerestek a Don mentén a magyar katonák. Nekem annyi a feladatom, hogy megállapítsam, a magyar honvédek ott is, akkor is helytálltak. A megcsonkított ország teljesítőképességével arányosan, hiányosan felszerelt, az ország határain kívül homályos célok mentén odavezényelt katonák példásan tették a dolgukat. Jól harcoltak, de katasztrofális vereséget szenvedtek, ezzel számtalan magyar család veszítette el fiait, a jövőjét, ami előkészítette további nemzeti tragédiák bekövetkezését" - mondta a miniszter.
Erre a veszteségre való emlékezés és a gyász a mi feladatunk, miközben méltatnunk kell a helytállásukat - hangoztatta.
