Arról is beszélt: Wittner Mária pontosan átérezte, mit jelent az országra nehezedő külső-belső nyomás. Azt is tudta, hogy ilyen időkben bátran és okosan kell a magyar érdeket képviselni, és olyan vezetőkre van szüksége az országnak, akik több terhet vállalnak, akik képesek a "gáton" teljesíteni.
Életét példának nevezte arra, hogyan lesz egy magára hagyott, édesanyját kereső árva gyermeklányból életre szólóan és még azon túl is szabadságharcos forradalmár, akit mindezért "a hazaáruló és gyáva kommunisták meg akarnak semmisíteni, meg akarnak gyalázni, de ő ettől csak még elszántabb, még erősebb lesz".
Nyíri Márton, dunakeszi alpolgármestere búcsúbeszédében azt mondta: Wittner Mária, aki Dunakeszi díszpolgára is volt, olyan erős hatással volt sokakra, hogy vele kapcsolatban nagyon nehéz múltidőt használni, mivel "lelkülete mindig velünk marad".
Kedvezőtlen gyermekkori körülményei ellenére "szilárd értékrend, erkölcsi tartás, elveiért való határozott kiállás, megtörhetetlen bátorság és végtelen hit jellemezte" - tette hozzá az alpolgármester, hangsúlyozva, hogy Wittner Mária az 1956-os szabadságharcosok első számú szószólója volt, a forradalom emlékének őrzője, "a közélet élő lelkiismerete, aki kompromisszumok nélkül kérte számon a forradalom leverőitől és szellemi örököseitől tettüket".
A dunakeszi temető ravatalozójánál tartott búcsúztatása után Wittner Mária hamvait szűk családi körben helyezték végső nyugalomra.
MTI/Fotók: MTI/Máthé Zoltán