Soha nem szűnő fájdalom, amit átélnek Till Tamás gyászoló szülei.
2000. május 28-án veszett nyoma Till Tamásnak. Az akkor 11 éves kisfiú ügye csak tavaly, vagyis 24 évvel később oldódott meg. Ekkor találták meg ugyanis a földi maradványait. A szerdai Mokkában, élő kapcsolásban Csehy Andrásnak, a TV2 riporterének Baján, az egykori gyermekszobában árulták el a gyászoló szülők ügyvédjük jelenlétében az ügy fejleményeit.
Till Mátyás és felesége, Katalin számára a mai napig feldolgozhatatlan a tragédia.
Ami megnyugvást jelentene, hogyha aki elkövette megkapná a büntetését. Reménykedünk az igazságszolgáltatás jó döntésében
- mondta megtörten az édesanya. A történtek ellenére minden évben megünneplik a fiuk születésnapját, és karácsonykor is megemlékeznek róla.
Születésnapján valami kis apróságot veszünk. Karácsonykor pedig feldíszítjük a fát, többnyire az ő kézzel készített figuráival. A fa alatt pedig ott van a fényképe
- mesélte elcsukló hangon Katalin, hozzátéve, hogy a csúcsdísz most már mindig a fa alatt lapul, hiszen korábban Tamás tette fel, amire már soha nem kerülhet sor.
A gyászoló szülők ügyvédje, Lichy József beszámolt az ügy jelenlegi állásáról.
A 25 év, azért is nagyon hosszú, hiszen ebből 24 év reménytelen várakozással telt el. Tavaly nyáron derült fény arra, hogy Tamással valójában mi történt. Az pedig decemberben, hogy ki az elkövető. Négy minősítési eleme van ennek az emberölésnek. Arra számítunk, hogy egy ilyen súlyos esetben a maximálisan kiszabható 15 éves büntetést megkapja
- hangsúlyozta az ügyvéd, hozzátéve azt is, hogy a bíróságnak egy precedens kérdésben is dönteni kell, mégpedig az elévülés tekintetében. Egyetemek jogi karai nyílt vitákat kezdeményeztek erről, de jelen állás szerint a bíróságok a nem elévülés mellett foglaltak állást.
Időközben a fiú földi maradványait eltemették, ami a szülők fájdalmát nem enyhíti.
24 évig vártuk Tamást, így egy világ dőlt össze bennünk, amikor megtudtuk, hogy nem jön haza. Nem lehet szavakba önteni, hogy mennyire nehéz ezt feldolgozni. A legszomorúbb, hogy nem a saját szobájában látjuk, hanem ki kell hozzá járnunk a temetőbe
- zárta gondolatait remegő hangon az édesapa.
