A két évvel ezelőtt visszavonult Görbicz egész pályafutása során kizárólag győri színekben kézilabdázott, irányítóként és balszélsőként. Az ETO-val ötszörös Bajnokok Ligája-győztes, háromszoros BL-ezüstérmes, BL-bronzérmes, háromszoros EHF Kupa-ezüstérmes, KEK-ezüstérmes, 13-szoros bajnok és 14-szeres Magyar Kupa-győztes volt. A világ legjobb női játékosának egyszer, az év legjobb magyar kézilabdázójának hatszor választották meg.
A válogatottban 233 mérkőzésen 1111 gólt lőtt, olimpiai negyedik és ötödik helyezés, világbajnoki ezüst- és bronzérem, valamint két Európa-bajnoki bronzérem szerepel a legjobb eredményei között.
"Hihetetlen, hatalmas élmény volt legelőször felemelni a BL-trófeát. Mindenkinek nagy kő esett le a szívéről, hiszen előtte nagyon sokáig nem sikerült" - idézte fel a győriek első, éppen tíz évvel ezelőtti BL-győzelmét az M1 aktuális csatornán Görbicz.
Hozzátette, amikor még nem jött össze az aranyérem a legrangosabb európai kupasorozatban, azok nagyon nehéz pillanatok voltak.
"Nagyon sokat dolgoztunk, és amikor azt érzed, hogy megtettél mindent, mégsem jön a várva várt siker, akkor újrakezdeni nagyon megterhelő és negatív is tud lenni" - magyarázta.
Karrierje legfájóbb emlékei közül kettőt idézett fel: a 2003-as zágrábi világbajnoki döntőt, amelyet 26-20-as vezetésről veszített el a magyar válogatott Franciaországgal szemben, illetve a 2004-es athéni olimpiát, amelyen nem jutottak elődöntőbe.
"Nagyon komoly éremesélyes csapattal vágtunk neki, és az ötödik hely nagyon fájó eredmény volt számunkra. Persze, most összetenném a két kezemet, ha még játszanék, és második helyezést érnénk el a világbajnokságon" - mondta a korábbi világklasszis.