Fekete-fehér fotóval emlékezett Polgár Tünde: „Néha borzongva tekintünk vissza”

Mind jöttünk valahonnan. Van múltunk. Néha nosztalgiával, néha borzongva tekintünk vissza. De része annak, akik ma vagyunk. Ezeket az 5 évvel ezelőtti képeket emlékként dobta fel ma a telefonom.
Milyen furcsa dolog az emlékezés. Nekem rögtön az az érzés jutott eszembe, hogy mennyire feszengtem. Hogy azon izgultam, hogy túlfeszítem a határaim. Hogy mit szólnak majd mások. Ma már tudom, hogy mindegy. Mert soha nem fogok megfelelni mindenkinek. Hogy soha nem fog kedvelni mindenki. Hogy épp ezért felesleges azon aggódni, hogy mit gondolnak-képzelnek rólam mások! Hogy bölcsen válasszam meg, hogy kinek a szava számít. Hogy semmi értelme annak a súlyát cipelni, hogy mit gondolnak azok a mások, akik egyáltalán nem ismernek. Hogy a kornak van egy fantasztikus hozadéka: felszabadít! Mert ha megérsz arra, hogy a helyén kezeled önmagad, jóban vagy a belső és külső tükörképeddel, akkor szabad leszel a megfelelési-kényszer alól! Mert aki önmagával békében van, az a világgal is megbékél!