Exkluzív interjút adott nekünk Eric Roberts a Budapesti Comic Conon

A 68 éves hollywoodi legenda több évtizede dolgozik a szakmában, és több száz filmben szerepelt már.

- Több évtizede színészkedsz már, és több mint 700 filmben szerepeltél. Talán senki sem ismeri nálad jobban a hollywoodi filmipart. Ha össze kellene hasonlítani az évtizedekkel ezelőtti állapotot a mostanival, mit emelnél ki, amit hiányolsz és minek örülsz, hogy megváltozott?

- 63 éve színészkedem már. Négyévesen játszottam először, de mindig azt mondom, hogy ötévesen. Igen. Öreg fickó vagyok. Nos, a mai színészek úgy érzik, hogy már nem kell megtanulniuk színészkedni. Egyszerűen csak természetesnek kell lenniük, és ez így elég. De ez nem így van. És ez az, ami a leginkább megváltozott. A színészek nem érzik úgy, hogy házi feladatot kell csinálniuk, vagy hogy fel kell készülniük a színészetre. Csak természetesen játszanak, és azt hiszik, hogy ennyi az egész. Ez nem igaz.

Nem hűek a művészeti formához, és nem válnak számomra egy másik emberré. Nem tudják megmutatni, hogyan érez, gondolkodik, szeret, gyűlöl, sír, nevet. Nem tudom, hogy az a személy hogyan csinálja ezt. Csak azt tudom, hogy az a színész hogyan csinálja ezt természetesen. Érted, miről beszélek?

- Karriered nagy részében rosszfiút játszottál. Karizmáddal megtestesítetted az igazi gengsztert. Volt már olyan, hogy annyira beleragadtál egy szerepbe, hogy hazavitted magaddal a karaktert, akit játszottál? Ha igen, okozott ez neked problémát?

- Nos, ha igazán beleadod magad a színészi játékba, akkor olyan tulajdonságokat veszel fel, amelyek nem tartoznak hozzád. Ezeket pedig használnod kell. Próbálgatnod kell őket, meg kell találnod őket, hogy biztosan őszinték legyenek. Tehát haza kell vinned. Ha nem viszed haza, akkor csak a munka felét végzed el. Szóval haza kell vinni. De van egy feleségem, aki szintén nagyszerű színész, és a maga nemében zseniális. Szóval mindent megért, és nagyon jó hozzám. Nem tűri el a sz*rságokat, de megérti a munkámat, és megérti, hogy amikor egy filmben játszom, ha én vagyok a film sztárja, akkor napi 24 órát kell dolgoznom, egészen a film végéig. Tehát igen, haza kell vinned a munkádat.

- Van egy gyönyörű lányod, Emma, aki sikeres színésznő lett. Apaként más pályát választottál volna számára?

- Nos, olyan kérdést teszel fel, amely azt feltételezi, hogy én diktálok a lányomnak. Nem. A lányom diktál nekem. Bármit is szeretne, én megpróbálok segíteni neki, hogy elérje azt. Ez ilyen egyszerű. Nem számít az se, ha kutyakiképző akar lenni. Én ugyanúgy támogatni fogom.

- Okozott-e valaha is feszültséget a túl sok munka a magánéletedben? Hogyan kezelte ezt a családod és a barátaid?

- Nagyon szerencsés vagyok, mert egy tökéletes házasságban kötöttem ki. A feleségem megért mindent, gondoskodik rólam és az érzéseimről. Tényleg igazán jól bánik velem.

- Ez az, amire mindenki vágysz.

Tudom. Nekem jutott belőle bőven.

- Sok sztárral dolgoztál együtt a karriered során. Van valaki, akit barátodnak vagy mentorodnak tekintesz?

Rengetegen vannak. Brook Shieldstől kezdve Mickey Rourke át John Voightig mindenki, mindenféle ember, tényleg rengeteg. Nagyon sok csodálatos színésszel dolgozom együtt, és azt hiszem, mindannyiukkal jóban vagyok.

- És ki az, akire mindig számíthatsz, mert mindig ott van melletted?

Nos, nem lehetsz mindig ott. Az én szakmámban mindig úton vagyunk, így mindig távol vagyunk egymástól. De akire a leginkább támaszkodom, akiben a leginkább bízom, akit a legjobban szeretek, az a feleségem, Eliza. És nem azért, mert ő a feleségem, hanem azért, mert okos, tehetséges, gyönyörű és nagyon kedves. Ezért lett a feleségem.

- Magyarországon sokan ismernek téged, és sokan csak miattad jöttek el a Budapest Comic Conra. Mit üzensz a magyar rajongóidnak? Készen állsz arra, hogy találkozz velük?

- Persze. Mindenkit szeretek, aki imádja a filmeket. Szeretlek titeket, mert én is imádom a filmeket.

Kép és szöveg: Eichammer Krisztián