Máté Péter különösen megválogatta, kinek ajándékozott dalt és mindössze néhány embernek volt ebben a kiváltságban része. Az énekesnővel való munkakapcsolat és kölcsönös tisztelet vezetett oda, hogy Zsuzsa megkapta ezt a dalt. Ám soha nem énekelhette el, mert férjével Norvégiában kaptak egyéves munkalehetőséget, majd úgy döntöttek, nem térnek vissza Magyarországra.
Évtizedekkel később Zsuzsa felkereste Máté Péter özvegyét, Máté Editet, hogy elmondja neki, a férje egy olyan dala van a birtokában, amely soha nem jelent meg. Edit meglepődött, de elismerte a dal eredetiségét, és rábízta a dal további sorsát: „Ez a dalt neked írta Péter, hogy mi legyen a dal sorsa rajtad múlik."
Zsuzsa mindig is őrizte ezt a dalt, noha hosszú időn át nem foglalkozott vele aktívan. Bár a zenélést abbahagyta, a zene sosem tűnt el az életéből, hiszen később zeneterápiát tanult, és folytatta a zenei munkát más formában. Hosszú évek óta nem dolgozott már hazai előadókkal, így számos zenei szakembert felkeresett és így találkozott Kökény Attilával, aki megkapta a dalt tőle.
Az első találkozójuk éppen Máté Péter születésnapján történt, ami különleges pillanattá tette ezt az eseményt. Ezen kívül Attila számára is fontos volt ez a találkozó, hiszen hamarosan ő is a saját 50. születésnapját ünnepli az MVM Domeban.