Szülő nem temetheti el gyermekét, ez a világ rendje. Amikor ez mégis megtörténik, az az élet legnagyobb fájdalma.
Várkonyi András négy éve veszítette el felnőtt lányát. Először szólal meg a tragédia óta, azt mondja, talán tud segíteni a sorstársainak.
„Nagyon színes kis egyéniség volt, nagyon szerették a kollégák is. Többen mondják, hogy a betegségében közrejátszott az ő belső frusztrációja, hogy nem játszhatott főszerepeket. Hogy nem vették fel a főiskolában annak idején. Nem tartotta magát sikeresnek” – mondta szomorúan a színművész.
Hozzátette, hogy kívülről lánya sikeresebbnek látszott, mint ahogy ő elképzelte magát. Elképzelhető, hogy szomatikusan ez érintette őt.
A 72 éves színész munkával próbálta átvészelni az embert próbáló, sokszor őrjítő nehézséget. Egyetlen nap szabadságot nem vett ki, hogy ne fulladjon a gyászba.
„Amikor már morfiumokat kell beszerezni, meg végső megoldásokat, akkor az ember bizony tisztában van vele, sőt egy picit már úgyis van vele, hogy legyen már vége, ne szenvedjen annyit. Az borzalmas, amikor az ember gyermeke szenved és nem tudok segíteni” – hangsúlyozta Várkonyi András.
A színész most azért tépte fel a sebeket, hogy másoknak segítsen a történetével.
