Leslie Mandoki egyike azoknak a lázadó szellemű művészeknek, akik nem versenyeznek, hanem tisztelettel hajtanak fejet azok előtt, akik előttük törték az utat. A világszínvonalú magyar zenész, soha nem felejti el, honnan jött, és kiknek köszönheti a zenei szabadságot, a kreativitás határtalanságát. Nem üres szavakkal, hanem tettekkel tiszteleg a nagyok előtt, ezért is utazott haza Budapestre egyetlen estére, hogy lerója tiszteletét két ikonikus magyar rocklegendának, Szörényi Leventének és Bródy Jánosnak, akik 60 éve nyitották ki a zene kapuit egy új korszak felé. Mert a valódi zene nem csak hang, hanem örökség, bátorság és tisztelet!
Rockbook: Mit jelent számodra a zenei szabadság, és hogyan formálta ez a karrieredet?
Leslie Mandoki: A zenei szabadság számomra nem csupán egy fogalom, hanem az élet sava-borsa, az a láng, ami mindig is hajtott előre. Az én utam egy diktatúrából vezetett a szabadság földjére, és ebben a zene volt a legnagyobb fegyverem, a legerősebb pajzsom és a legmélyebb hitvallásom. A szabadság nem csak arról szól, hogy azt játszhatsz, amit akarsz hanem arról is, hogy mersz önmagad lenni, mersz kockáztatni, és mersz egy olyan világot teremteni, ahol a művészet nem köt kompromisszumot. Amikor a hetvenes években elhagytam Magyarországot, nem csupán egy másik országba mentem hanem egy másik dimenzióba léptem be, ahol határtalan volt a lehetőség. Láttam, hogyan működik a kreativitás nyugaton, hogyan születnek a legendás albumok, hogyan gondolkodnak azok a művészek, akik nemcsak tehetségesek, hanem valóban forradalmat csináltak a hangjegyekkel. Ebből építkeztem, és ebből formáltam meg a saját zenei univerzumomat. A Mandoki Soulmates pontosan erről szól: nincs határ, nincs műfaji keret, nincs kategória. Csak a lélek van, a szenvedély és az igazság. Egy színpadon állni olyan legendákkal, mint Ian Anderson, Bobby Kimball vagy Al Di Meola, és együtt létrehozni valami újat ez a valódi szabadság. Nem az eladások számítanak, nem a trendek diktálnak, hanem az a belső tűz, ami miatt egyáltalán elkezdtünk zenélni. A karrierem során mindig is az volt a célom, hogy ezt az energiát és ezt a szabadságérzetet átadjam a közönségnek. Nem vagyok hajlandó behódolni a zeneipar üzleti szempontjainak, mert a zene számomra sosem volt üzlet ez egy küldetés. Egy hangüzenet, amit tovább kell adni, hogy mások is megértsék: a zene nem falakat épít, hanem lebontja azokat. A zenei szabadság formálta a karrieremet, és ez az, ami életben tartja. Nem nézek vissza nosztalgiával, mert az út még mindig előre vezet. A szabadság mindig újabb és újabb ajtókat nyit, új embereket hoz össze, és új dalokat inspirál. És amíg ez így van, addig a zene él, és én is benne élek.