Ambrus Attilában még munkálkodnak a régi reflexek, óvatosan ment be a Mokka stúdiójába

Ambrus Attila 11 éve szabadult a rács mögül, azóta pedig nem túlzás azt állítani, hogy 180 fokos fordulatot vett az élete. Bevallása szerint nagyon sok embernek köszönhet rengeteget, mivel ez egyedül nem sikerülhetett volna.

„Aki azt gondolja, hogy egyedül egy szabadulás után, 37 ezer forinttal újra tudja kezdeni az életét, azt kell mondjam, hogy téved” – tette hozzá.

Azt mondja, barátaira mankóként támaszkodhatott mind a társadalomba való visszailleszkedésben, mind a vállalkozása elindításában.

Adja magát a kérdés, hogy csupán a pénzen múlik-e, hogy valaki képes legyen mindent újrakezdeni, de a „Viszkis” szerint ez önmagában kevés. A lelki támogatás is legalább ennyire fontos, hogy az ember tudatosítani tudja, hogy ott és akkor le kell zárnia a mögötte lévő korszakot, illetve, hogy elhatározza, új életet kezd.

Természetesen nem elhanyagolható az anyagi segítség sem, például egy vállalkozás elindításában, de egyáltalán, hogy legyen hova hazamennie egy frissen szabadult embernek.

Ambrus Attila komolyan vette az élettől kapott második esélyt, azóta igyekszik minden zűrös dologból kimaradni, ahogy ő fogalmaz, „még a gyertyát is óvatosan fújja el”. Ettől függetlenül a régi reflexek vele maradtak, állítása szerint a Mokka stúdiójában is megnézte, van-e belülről kilincs.

Az előítéleteket sajnos ő sem kerülhette el, úgy gondolja, ez egy óriási társadalmi probléma, de valahol meg tudja érteni – például felesége családját is –, ha nagyon nehezen fogadnak be a rokonságba egy sötét múltú embert.

Persze választhatott volna egyszerűbb utat is, akár egy távoli országban is újrakezdhetett volna mindent, ahol senki nem ismeri, a „Viszkis” azonban a szívére hallgatott, és a rögösebb útra lépett.

„Én magyar ember vagyok, nekem semmi keresnivalóm külföldön” – mondta határozottan, belátva, lehet több pénze lenne, ha egy vadidegen országban mosogatna, de nem érezhetné otthon magát.

Szenvedélyévé vált a kerámiakészítés, 16 éve foglalkozik vele, és látta, érdemes is, hiszen családját is képes eltartani belőle. Van, hogy kimegy egy falunapra, egész nap gyerekekkel foglalkozik, és tanítgatja őket a mesterségre.

Szakmája is sokat segített a visszailleszkedésben, már rengeteg nyilvános helyen megfordul, a visszajelzések pedig rendre pozitívak. Három éve például egy ügyész fogott vele kezet, és mondta, „végre van értelme a munkájának”.

Már kislányának is elmondta, hogy hosszú évekig börtönben ült, igaz, még úgy tálalta, hogy fütyült a templomban, ezért ültették le. Állítja, nincs mit szépíteni a történetén, ezért nem fog, és ha eljön a megfelelő idő, gyereke is mindent meg fog tudni.