Hangosnak lenni: önbizalom vagy védőpajzs?

Mindannyian találkoztunk már vele: azzal az emberrel, aki úgy beszél, mintha koncertet adna a szupermarket közepén. A Fit for Fun keddi cikke rávilágít: a hangos beszéd nem csupán bosszantó, gyakran mélyebb pszichológiai és fizikai tényezők állnak mögötte.

A hangos beszéd nem feltétlenül jelent magabiztosságot. A kultúra határozza meg, hogy mit érzékelünk hangosnak. Tanulmányok szerint a hangosan beszélő emberek lehetnek valóban extrovertáltak, tele energiával és lelkesedéssel, de gyakran a bizonytalanságukat vagy idegességüket is elfedhetik így. Ami sokaknak ordítónak tűnik, másoknak teljesen normális lehet: Dél-Európában élénk, impulzív, hangos a társas interakció; Észak-Európában csendesebb, visszafogottabb.

A test automatikusan reagál a hangerőre: az agy „Figyelem!” jelzést küld, ami megnöveli a pulzusszámot és fokozza a feszültséget, ezért érezhetjük a hangos beszédet kimerítőnek.

Mit tehet az, aki, változtatni szeretne?

Lélegezzen mélyeket, játsszon a hangjával, és kérjen visszajelzést barátaitól, hogy megtudja, mikor túl hangos. A lényeg: a hangerő önmagában nem számít, hanem az, hogy mennyire tudatosan használjuk a hangunkat. Azok, akik képesek rugalmasan váltani a halk és hangos stílus között, hitelesebbnek, nyugodtabbnak és karizmatikusabbnak tűnnek, és talán kevesebb bosszúságot is okoznak környezetüknek.