Boszorkányok, szalma, jóslás - egészen más volt régen az ünnep Magyarországon

Luca széke: a boszorkányvadász

December 13-án, Luca napján kezdték el készíteni a Luca székét, amelynek segítségével az éjféli misén bárki megláthatta, ki a boszorkány a faluban. Aki a székhez állt, gyakran menekülni kényszerült, miközben mákot szórt maga mögé, nehogy a boszorkány utolérje. A karácsony így már a készülődéskor tartogatott izgalmakat.

Disznótor – a szerencse záloga

Sok helyen a karácsonyi disznóvágás nemcsak a finom ételekről szólt. A hagyomány szerint a malac kitúrja a szerencsét, így nem véletlen, hogy karácsonykor gyakran a disznót várták a családi asztalra, miközben a baromfit kerülték, hogy ne vigyék el a szerencsét.

Szalma az asztal alatt

A karácsonyi vacsora idejét az asztal alá tett szalma Jézus jászlára emlékeztetett, de a szokásnak gyakorlati szerepe is volt: a szalmát az állatok alá tették, vagy a földekre vitték a jó termés reményében.

Tyúkok és morzsák

A vacsora morzsáit gyakran gyűjtötték össze, hogy a tyúkoknak adják, így biztosítva a bőséges tojást az új évre. Néhány helyen a gazdasszony varázsigét is mondott, miközben körbejárta az asztalt.

Gyertyából jóslás

A gyertya lángja és füstje évszázadokon át szolgált jóslásra: mikor alszik el, mit jelképez, ki lesz szerencsés vagy beteg az elkövetkező évben.

Alma, fokhagyma és tilalmak

Az almát mindenki számára részekre vágták, hogy a család egyben maradjon, míg a fokhagymával a gonosz szellemeket tartották távol. Karácsonykor még a szemét kivitelét is tiltotta a hagyomány, nehogy „kivigyük a szerencsét”.

A karácsonyfa nem mindig fenyő volt

Régen a karácsonyfák helyett gyakran almát, dióágat vagy termőágat díszítettek, hogy a termékenységet és a bőséget jelképezzék.