,,Kiskutyám, vegyél el!”- Váratlan telefonhívás pecsételte meg Müller Péter házasságát

1956-ban találkoztam vele, most engedtem el. Azt láttam az utolsó periódusban, hogy rettenetesen szenved. 95 éves volt. Amíg tudtunk sokat beszélgettünk, hogy szeretne elmenni, de nem értette, hogy miért nem lehet. Amikor elment, a lelke megkönnyebbült és én hagytam elrepülni

Végig csináltam vele az életemet. Egyetlen könyvet sem tudtam volna megírni, ha ő nincs. Szellemi társam volt. A házasságunk kegyelem volt. Amikor először megpillantottam, a Madách Színház büféjében, hiszen ott dolgozott, azt egyből láttam, hogy eszméletlen szép. Mégis, amire konkrétan emlékszem, amikor szétment a kapcsolatunk 5-6 évre rá, ahogy összejöttünk. Egyszer csak szólt a telefon a Madách Színházban. Ági volt, mondta, igyunk meg valamit. Leültünk, és azt mondta: ,,Kiskutyám – hisz így becézett – vegyél el feleségül!” – én azt mondtam, jó!