Elhunyt Csemiczky Miklós

A kortárs magyar zene egyik legjelentősebb alkotója volt, aki a 20. század nagy mestereinek örökségét tisztelettel és megújító szellemmel építette tovább.

Csemiczky 1954-ben született Budapesten. Zenei tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában Kocsár Miklós, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Sugár Rezső és Petrovics Emil irányításával végezte. Mestereihez fűződő kapcsolata egész pályáját meghatározta, zeneszerzőként mindig a zenei tradíció folytonosságát kereste.

A nyolcvanas években Vajda Jánossal, Selmeczi Györggyel és Orbán Györggyel együtt megalapította a „Négyek” zeneszerzői csoportját, amely a tonális zene hagyományait megőrizve, de a kor kihívásaira válaszolva kínált új zenei nyelvet. A csoport művészi hitvallása a magyar zeneszerzés folytonosságát hirdette, távol tartva magát a szélsőséges avantgárdtól.

Csemiczky Miklós különösen a vokális zene területén alkotott maradandót. Kórusművei ma is a hazai és nemzetközi repertoár részei; alkotásaiban az egyházi és liturgikus szövegek, valamint a magyar költészet iránti mély elkötelezettség tükröződik. A Cork városának írt Két motettája és más, magyar lírát feldolgozó művei a Kodály-hagyomány továbbélését bizonyítják. Nem véletlen, hogy a zeneszerző évekig tagja volt a Debreceni Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny Művészeti Tanácsának, és rendszeresen zsűrizett olyan rangos nemzetközi versenyeken, mint Arezzo, Tolosa vagy Gorizia.

Alkotói tevékenysége mellett Csemiczky Miklós elkötelezett zenepedagógus volt. 1983-tól tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a Zeneakadémián és a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetében. Tanítványai nemcsak zenei tudást, hanem az alkotás és a hagyomány iránti mély tiszteletet is kaptak tőle.

Munkásságát több rangos állami elismeréssel is méltatták:

• Erkel-díj (1986)
• Bartók–Pásztory-díj (1996)
• Magyarország Érdemes Művésze (2020)