Napi tény: Ezért sírunk, ha szomorúak vagyunk

Azt már mindenki jól tudja, hogy a sírás az egyik legtermészetesebb velejárója az embernek, gyakorlatilag már a legelső pillanattól kezdve képesek vagyunk rá. Eleinte valójában azért sírunk, hogy jelezzük, valamiért nem érezzük jól magunkat, később viszont előfordulhat, hogy a legnagyobb nehézségeket is sírás nélkül vészeljük át. Egy kutatás szerint ráadásul a férfiak átlagosan ötödannyiszor érzékenyülnek el, mint a nők, akik viszont évente akár 50 alkalommal is képesek rá.

Sírás során a könnymirigyünk folyadékot termel, ami kis mennyiségben pislogás hatására elterül, majd a könnypontokon keresztül a könnycsatornába jut, ahol a könnyzacskóba ömlik. Ha összegyűlt, végül a könnyvezetéken és az orron át távozik. Itt pedig érdemes még egy napi tényt megemlíteni, hiszen ezért kell sírás közben orrot fújnunk. Visszakanyarodva a folyadéktermeléshez, ha több termelődik, mint ami fel tud szívódni, akkor más úton távozik a szemünkből, ezt pedig már jól ismerjük.

A fotó illusztráció: Shutterstock

Fontos még megemlíteni, hogy három különböző sírást különböztetünk meg, amelyeknek nem csak a funkciója, de az összetétele is különböző.

• A bazális könnyek gyakorlatilag azért vannak, hogy védjék és táplálják a szaruhártyát.
• Az úgynevezett reflexkönnyek azért vannak, hogy kimossanak a szemünkből minden irritációt vagy belekerülő idegen anyagot (mint például a hagymavágás során).
• A harmadik típusú könnyet nem nagyon kell bemutatni: ez az érzelmi alapú könnytermelés, azaz maga a sírás. Lehet öröm vagy bánat, fizikai vagy lelki fájdalom, a síráskönnyek a leucin-enkefalin nevű anyag miatt fájdalomcsillapító, valamint hangulatjavító hatásúak.

Szerepéről többféle elképzelés létezik, az ingerre adott egyszerű válaszreakciótól a komplexebb pszichológiai magyarázatokig. Lehet nonverbális segélykérés, vagy egyfajta közösségi élmény a társas kapcsolatok megerősítésén keresztül. Szakértől szerint még akár evolúciós szerepe is lehet, amivel gyengeséget és kiszolgáltatottságot sugallunk a támadónknak, ezzel ösztönözve őt a megenyhülésre.