Világcsúcsot ért el Ekler Luca távolugrásban

"Az első ugrásom után kicsit meglepődtem, mert biztonságinak szántam, és amikor kiírták a nevem mellé, hogy 5,60, arra gondoltam, hogy rendben, most akkor elkezdhetünk ugrani" - értékelt a vegyes zónában a friss győztes. Elárulta, hogy alig lépett a deszkára, kicsit megzavarta, hogy tapsoltak neki, de utólag nézve, lehet, hogy ez feldobta.
"Nagyon jó első ugrás volt, anyukámnak annak idején meg kellett ígérnem, hogy ne izguljon, elsőre érvényeset és biztonságit ugrok mindig" - folytatta.
Kérdésre válaszolva azt is elmondta, hogy a távolugráshoz sohasem kell felspannolni őt, mert ez a kedvence, erre készül évek óta.
"Itt és most beteljesült minden, amit szerettem volna" - jelentette ki.
Mint mondta, a mezőny többi tagját szemmel tartotta, de csak magára figyelt:
"Versenyeztem már ezekkel a lányokkal, és úgy gondoltam, ha a legjobbamat hozom, senkitől nem kell tartanom."
Az utolsó ugrásnál, amikor már biztos volt, hogy paralimpiai bajnok kicsit elérzékenyült.
"Belegondoltam, hogy itt vagyok és a legnagyobb álmom vált valóra Tokióban. Az utolsó ugrás előtt egyébként nagyon sokat várattak minket, és ezért nem is sikerült jól befejeznem, éreztem, hogy a lábaim kicsit lemerevedtek, de amikor odaálltam, tudtam, már mindegy, hogyan sikerül, paralimpiai bajnok vagyok. Persze szerettem volna mindent beleadni, és egy nagyon jó ugrással lezárni a sorozatot" - folytatta versenye felelevenítését.
Ekler Luca a saját 5,51-es eddigi rekordját az első ugrásával 5,60-ra javította, majd harmadikra 5,63-ig repült. Egyéni csúcsa egyébként 5,87 méter, amit azonban az épek között ért el tavaly nyáron, így az nem számít bele a paraversenyek hivatalos eredményei közé. A folytatást, a további javítások esélyét illetően úgy fogalmazott: azt érezte, hogy most is sokkal több volt benne.
"Kicsit sajnálom, hogy nem jött ki, de az edzőm (Szalma László) azt mondta, az egyik érvénytelen ugrásom hat méter körül lett volna. A cél adott, már csak meg kell csinálni" - mondta.
A rekorddöntésre egyébként nem készült, ez csak bónusz volt.
"Az otthoni versenyeken az 5,60-5,70 stabilan szokott menni. Azért más, ha ellenfelekkel ugrom, itt nem volt, aki tolt, akivel minden centiért meg kellett küzdeni. Ezért szeretek otthon az ép atlétákkal versenyezni, mert ösztönöznek, itt viszont magamat kell ösztönöznöm, most ennyire sikerült." - fogalmazott.
A TFSE 22 éves atlétája szombaton negyedik lett 100 méteren és pénteken még 400-on indul, melyen elsődleges célja okos futással bejutni a szombati fináléba.

MTI

"Amikor beléptem a stadionba és megláttam a fényeket, valami megváltozott bennem. Eddig arra készültem, hogy itt lehessek Tokióban, most viszont valóra válthatom a legnagyobb álmom. Tudtam, hogy mindent bele fogok adni, hiszen csak akkor tudok lejönni a pályáról elégedetten. Boldogan.
Nyugodt maradtam a verseny alatt, már nem volt bennem a délelőtti izgalom. Odasétáltam a 9-es pályára, aztán szólítottak. Eldördült a rajt, én pedig futottam, ahogy csak tudtam. Nem sok mindenre emlékszem, de arra határozottan, hogy élveztem minden egyes pillanatát. Azt az egyet kértem magamtól az indulás előtt, hogy bárhogyan is alakulnak az eredmények, csak élvezzem ki a helyzet adta lehetőségeket.
Első paralimpiai döntő, 100 méter síkfutás IV. hely.
Most csak ülök az ágyon, és patakokban folynak a könnyeim. Hogy miért? Mert megcsináltam! Legszívesebben visszamennék az időben, átölelném a 10 éves önmagam, megnyugtatnám és elmondanám neki, hogy minden rendben lesz. Sőt, nem is lehetne jobban, mert az álmaink valóra válnak, ha teszünk értük.
Köszönöm Nektek, hogy velem vagytok! "-írta a közösségi oldalán pár napja a sportoló, amikor 100 méter síkfutásban a IV. helyen végzett.