„Összeesküvés sorozata van velem szemben és hát a hatalommal szemben mit tudok csinálni” – mondta a bíróságon.
N. István neve az 1979-es rendőrgyilkosság, a Soós-ügyként emlegetett tragédia után vált ismertté. 44 évvel ezelőtt ugyanis a férfi az azóta kivégzett bűntársaival, Soós Lajossal és György Józseffel hátulról leütötte, majd egy bicskával és egy Wartburg féltengelyével, egy kukoricásban halálra kínozta a 45 éves Gyulai Károly főtörzsőrmestert. Az áldozatot budapesti őrhelyéről hurcolták el, a fegyverét akarták megszerezni egy rabláshoz. A Magyar Nemzeti Bankot akarták megtámadni.
Soós Lajos elsőrendű vádlottat halálbüntetésre, György József másodrendű vádlottat halálbüntetésre. N. István harmadrendű vádlottat életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte akkor a bíróság.
Bár az akkori bíró szerint a banda legfiatalabb tagjának részvétele volt Soós Józsefé után a leginkább bestiális a gyilkosságban, N. István mégsem kaphatott halálbüntetést.
Azért nem lehetett végrehajtani a halálos ítéletet, mert volt egy szabály, hogy 20 év alatt a halálbüntetést nem lehetett végrehajtani.
N. István pedig 19 éves volt ekkor, de már nem először gyilkolt. Egy másik embert is segített megölni Soós Józsefnek, egy gyermeke születését ünneplő férfit szúrtak le a nála lévő 400 forintért.
„Odasiettem és akkor segítettem neki oly módon, hogy én is szúrtam” – vallotta akkor.