Az ukrajnai háború egyre durvább szakaszait láthatjuk, ráadásul emellett Ukrajna szinte államcsődben van, gyakorlatilag nincs költségvetése, ipara és gazdasága. Mi lehet az oka annak, hogy bár az ország szinte pénznyelővé vált, Amerika és az Unió is önti a pénzt az országba?
A probléma gyökerét az jelenti, hogy a háborúban érintett felek több mint fél évvel a fegyveres konfliktus kirobbanása után is a harctéri pozícióik javításában, a harci cselekmények intenzitásának fokozásában látják a háború mielőbbi lezárásának kulcsát, a párbeszéd, a kompromisszumos béke előmozdítása helyett. E megközelítés következményei világosan láthatók: a békekötéstől hónapról hónapra távolabb kerültek a felek, miközben Európában régóta nem látott gazdasági és energiaválság bontakozott ki.
Világosan kimutatható, hogy az Oroszországra kivetett energiaszankciók, illetve már csak azok lebegtetése is emeli az energia árát. Van ebben egy végső pont, amikor is beláthatatlan következményeket okozhat ez a fajta hozzáállás?
Az elmúlt hónapok történései azt bizonyították, hogy Brüsszel a szankciópárti stratégiájával egyfajta „geopolitikai szerencsejátékot" játszik, melyben a téteket az európai polgárok nevében – azok megkérdezése nélkül – teszi meg, a kockázatok viselését viszont az emberektől várja.
Ugyanakkor naivitás lenne azt gondolni, hogy a választók nem nyújtják be a „számlát", hiszen több európai országban az energiaválságot politikai krízis és bizonytalanság kíséri. Nagy-Britanniában a fegyveres konfliktus kezdete óta már a második háborúpárti kormányzat bukott meg, Szlovákiában hónapokon keresztül húzódó kormányválság bontakozott ki a háborús energiaválság miatt, míg Németországban tömegtüntetések zajlanak a drasztikusan emelkedő élelmiszer- és energiaárakkal összefüggésben.
Feltételezhető, hogy újabb brüsszeli szankciók bevezetésével, illetve a korábban hozott intézkedések fenntartásával párhuzamosan a választói elégedetlenség is egyre inkább növekedni fog a szankciópárti politikai erőkkel szemben.
