Újra trend a szabadban, mozgással kombinált tudásátadás
„Ha hallom, elfelejtem, ha látom, megjegyzem, ha csinálom, értem.” (Konfuciusz Kr.e. 551–479). Konfuciusz állítólag először megfigyelte diákjait, feltérképezte, hogyan sajátítják el a tudást, majd ahhoz igazította saját oktatói tevékenységét. Egyre több tanár ismeri fel, hogy a hagyományos tanítási stílus csak nagyon keveseknél hoz valódi eredményeket. Több kutatás is bizonyította, hogy azok a diákok, akik a saját stílusuknak megfelelő környezetben dolgozhatnak, jobban teljesítenek, mint azok, akiknek a saját stílusuktól eltérően kell egy feladatot megoldaniuk. Ugyanakkor még egy kisebb csoportban is szinte lehetetlen mindenkinek a tanulási stílusához alkalmazkodni. Másképp sajátítja el ugyanis a vizuális, az auditív, a mozgásos, a magányosan tanuló vagy az interperszonális stílusú gyermek a tanultakat. Egyre több a tanulási nehézségekkel küszködő gyermek is, akiknél nem feltétlenül húzódik meg a háttérben komoly probléma, gyakran csak a tanulási stílusuk tér el attól, ahogy környezetük megköveteli tőlük. Az adaptív oktatási stratégiákat követő tanár ezért sokféleképpen tanít.
A pedagógusok számára régóta ismert, hogy a gyerekek tanulási stílusa nagyon különböző lehet. A tantermi tanulás sok esetben passzivitásra ítéli a gyerekeket, akiket az élelmes pedagógusok igyekeznek a szó szoros értelmében megmozgatni. A kinesztetikus, avagy mozgásos típusú tanulók például mozgásokon, közvetlen tapasztalatszerzésen át tanulnak igazán hatékonyan. Nem szeretnek egy helyben ülni. Tanulás közben segít, ha sétálnak, könnyebben tanulnak miközben fekvőtámaszokat nyomnak, hintáznak, esetleg csak forgatnak valamit a kezükben, netán rajzolnak.
