Először szólalt meg Kóbor János fia édesapja elvesztése óta

„A pillanat, amikor magához öleli Hangát és Sárit, majd puszilgatja őket. Ekkor láttam utoljára aput. Ez néhány héttel a kórházba kerülése előtt történt. Meglátogattuk a gyerekekkel, ám a lányok elaludtak az autóban. Nélkülük mentem be apuhoz, de aztán szerencsére felébredtek, így találkozhattak. Utoljára az életben...” – kezdte a Blikknek adott interjúját Dániel.

Elmondta, hogy két kislánya és családja ad neki erőt, hogy fel tudja dolgozni édesapja elvesztését, akivel szoros kapcsolata volt, hiszen éveken át együtt is dolgoztak.

"Imádtam az Omega zenéjét, végtelenül büszke voltam apura. Az külön ajándéka az életnek, hogy magam is a zenekarhoz tartoztam, afféle háttéremberként. (…) Rengeteg turnén voltam az együttessel, és Mecky hol munkatársként, hol a fiaként kezelt" – mesélt viszonyukról.

Édesapja egészségügyi állapotáról azt nyilatkozta, hogy nem sokat betegeskedett és nem is járt orvoshoz, mivel „sérthetetlennek hitte magát”.

„Szinte könyörögtem neki, hogy legalább egyszer, a biztonság kedvéért vizs­gáltassa meg magát. Kinevetett.”

Amikor Kóbor János kórházba került, kétségbeesett, Dánielt érezte, hogy valami nincs rendben.

„Soha nem felejtem el azt a pénteket, amikor felhívott, majd azt mondta: „Fiam, köhögök, nem érzem tökéletes állapotban magam, hőemelkedésem is van”. Lehet, hogy furcsa, amit mondok, de rossz érzés fogott el, magam sem tudtam, miért. Amikor kórházba került, ugyanezt éltem át még egyszer. Az első három napon tudtunk beszélni, és ő nyugtatott, hogy csak a biztonság kedvéért jött be, de már nagyon unja, haza akar menni. Ekkor hallottam életemben utoljára az apám hangját”.

Kóbor Jánostól családtagjai és barátai december 17-én a Szent István Bazilikában vettek tőle végső búcsút. Dániel az interjú végén elárulta, hogy a nyilvánosságot kizárva a család közösen is elbúcsúztatja édesapját, hamvainak egy része a Balatonba, a másik része a bazilikába kerül majd.

Fotó: MTI/Marjai János