A fotó illusztráció
Az biztos, hogy a legtöbb magyar a munkácsi 128. hegyivadászdandárban szolgál, amelyet rendre éppen a leghevesebb harcoknál vetnek be. Aggodalomra ad okot, hogy – részben megerősített – orosz híradások szerint nemrégiben a kelet-ukrajnai Szoledar ostrománál a 128. dandárt „szétverték”.
Az oroszok állítása szerint az ukránok vesztesége 20-25 ezres volt a csatában; ez valószínűtlen, hiszen egy ilyen – szó szerint – vérfürdő katasztrofális hadi következményekkel járna, amelynek nem látszanak a jelei.
Ettől függetlenül az viszont bizonyos, hogy mindkét fél irtózatos, valószínűleg sebesültekkel együtt akár a tízezres nagyságrendhez közelítő véráldozatot hozott. Ezt megerősíti az is, hogy állítólag a munkácsi 128. hegyivadászdandárt végre kivonták a frontvonalról.
Információink szerint sokan értetlenül állnak az előtt, miért mindig a kárpátaljai alakulatokat küldik a leghevesebb harcokba.
Így volt ez már korábban is: a 128. dandár súlyos veszteségeket – köztük igazoltan magyarokat – szenvedett 2015-ben a hírhedt debalcevei katlanban. A háború kirobbanása óta most is ott harcolnak a legvéresebb ütközetekben, előbb Herszonnál, majd a bahmuti és szoledari „húsdarálóban”.
Ez részben indokolható különleges kiképzésükkel, és hogy még az oroszok is az egyik legütőképesebb alakulatként tartják őket számon. Mások szerint viszont az is szerepet játszhat ebben, hogy az ukrán hadvezetés a nemzeti kisebbségekkel feltöltött alakulatokat szívesebben küldi a frontvonalba. Nem világos az sem, miért nem rotálják őket, hogy egy keményebb ütközet után regenerálódhassanak.