A műtárgykereskedő szinte bármit megadna érte.
A Kincsvadászok hétfői adásába István egy olyan festménnyel érkezett, amit Nagyházi Lőrincnek szánt ajándékba. A műtárgykereskedőt azonban teljesen ledöbbent, amikor tudomást szerzett a kép alkotójáról, de nem tudta hova tenni a dolgot.
„Megmondom őszintén, én ezt csak egy embernek szánom és becsületkaszára megy, amennyit gondol érte, úgyhogy Lőrincnek adnám át” – magyarázta a tulajdonos, majd átnyújtotta a papírba csomagolt kincset.
Nagyapám nem festett! Nagyapám festett?!
– esett gondolkodóba Lőrinc, miközben tanulmányozta az alkotást.
Senki más. Megmondom őszintén, az unokatestvérem benne van a családfakutatásban, ezen a néven pedig senki más nem volt
– magyarázta az eladó, Lőrinc azonban úgy tudta, hogy papája csak régészkedéssel, numizmatikával és néprajzzal foglalkozott.
Még ezt az ipszilont kellene kideríteni, hogy elvették tőlünk vagy sose volt ipszilon
– mondta a műtárgykereskedő, majd hozzátette, ha biztos lenne benne, hogy a kép valóban a rokonához köthető, bármit megadna érte.
István és Lőrinc végül abban egyezett meg, hogy Lőrinc hazaviszi magával a festményt és utánajár az eredetének. Ha pedig kiderít valamit, értesíteni fogja a tulajdonost.
