Az Origo röviden összefoglalta, hogy milyen választás(ok) lesznek vasárnap Belgiumban.
Egyrészt megválasztják a regionális és a szövetségi parlamentet, valamint az Európai Parlament belga képviselőit. Belgiumról érdemes tudni, hogy a főként a holland nyelvet beszélő flamandok és a francia nyelvű vallonok által létrehozott szövetségi államnak, a Belga Királyságnak sorozatos kormányválságokkal kellett szembenéznie az utóbbi évtizedekben. Az ország már most is tartja a leghosszabb kormány nélküli időszak világrekordját, 2018 decemberétől 2020 októberéig Belgiumnak 652 napig nem volt kormánya. Továbbá az ország vezetése azért sem stabil, mert a franciák és a flamandok nem tudnak közös nevezőre jutni a szövetségi államban. Az ország etnikai és nyelvi sokszínűsége miatt rengeteg párt van szétszórva az ország belső regionális és nyelvhatárain.
Európai szinten a belgák 22 EP-képviselőről dönthetnek. Szövetségi szinten az állampolgárok megválasztják a szövetségi parlament 150 képviselőjét és a szenátus 50 tagját s 60 tagú szenátusból. 10 szenátort pedig a szövetségi választások eredménye alapján arányosan osztanak el a pártok között.
A brüsszeli fővárosi régió esetében pedig a fővárosi régió 89 képviselőjét választják meg, melyből 72 francia nyelvű, 17 holland nyelvű politikus. A flamand nacionalisták az előrejelzések szerint megnyerik az országban nevezett választást. Vallóniában, az ország francia nyelvű déli felében a szociáldemokraták és a szélsőbaloldal dominált a kampányban.
A közvélemény-kutatások szerint Flandriában két flamand-jobboldali párt fogja megszerezni szavazópolgárok bizalmának a többségét. A jobboldali Vlaams Belang a flamand szavazatok akár 27 százalékát is megszerezheti, és ezzel az ország legnagyobb pártjává válhat. A szintén jobboldali Új Flamand Szövetség (N-VA) körülbelül 20 százalékot szerezhet, amivel a koalíciós tárgyalások során eldöntheti a mérleg nyelvét. Vallóniában és Brüsszelben az RTBF közszolgálati műsorszolgáltató legutóbbi közvélemény-kutatása szerint a Frankofón Szocialista Párt (PS) a jobbközép liberális Mouvement Réformateurrel (MR) egyaránt 23 százalék körül áll. A harmadik helyen a szélsőbaloldali PTB áll.
Vallóniában a zöldek 8,8% estek vissza, 3,1 pontot veszítettek ezzel a törvényhozás legrosszabb pontszámát érték el. Az MR 2,1 százalékponttal erősödött, és a 2019-es választások óta először válik Vallónia vezető pártjává, holtversenyben a PS-vel (22,6%) A centristának nevezett Les Engagés 18,1%-kot várhat, míg PTB zsinórban 14% körül áll.
Flandria hagyományosan jobboldali, míg Vallóania baloldali. Emiatt rendkívül nehéz egy működőképes szövetségi kormányt kialakítani. Június 9-e után a pártok koalíciókat építenek egy szövetségi, flamand, brüsszeli és vallon kormány érdekében, mely tárgyalásokat rendkívül megnehezíti a rendkívüli töredezettség.
Az ország következő miniszterelnöke Tom Van Grieken , a flamand Vlaams Belang pártelnöke lehet, de akár úgy is alakulhat, Bart De Wever , Új Flamand Szövetség (N-VA) elnöke, Paul Magnette , a francia ajkú Szocialista Párt (PS) vezetője és esetleg, alaposabb választási káosz esetén George-Louis Bouchez, a francia ajkú liberális reformista mozgalom (MR) vezetői lehetnek a koalíciós tárgyalások eredményeként.
Ami biztosnak tűnik: a 150 fős kongresszusban a radikális jobboldali flamand pártok szerzik meg a legtöbb szavazatot (a Vlaams Belang 26 mndátumot, az N-VA 20), őket követné a szélsőbaloldali Belgiumi Munkáspárt (19). Viszont óriásit bukna Alexander De Croo miniszterelnök pártja, az Open Vld csak 6 mandátumot szerezne, vagyis frakciója a felére csökkenne (2019-es választásokon 12 mandátumot szereztek).
De a statisztikák, a háttérrészletek után nézzük a naprakész lényeget: a belga, baloldali médiumok versenyt kezdtek aggódni, hogy a radikális jobboldal nyerheti a parlamenti választást. A Le Soir például valóságos körképet tett közzé, hogy lehet-e élni és hogy is lehet élni olyan országokban, ahol - az ő értékítéletük szerint - nagyon jobboldali kormány van hatalmon.
