Gyerekként mindenki épített hóembert a szüleivel. Fontos volt, hova kerül az orra, milyen sálat tekerünk a nyakába, nehogy megfázzon, és persze az is, milyen széles legyen a mosolya. A hóember kedves figurává vált, bájos dísze a havas kertnek.
Egy japán művész mesteri szintre fejlesztette a hóból való szobrászkodást.
