Soltész Miklós azt mondta, mindennek fontos üzenetértéke van mind a szomszédos nemzetek, mind azon nagyhatalmak számára, amelyek "igazából nem értik azt, hogy egy országon belül hogyan tudunk mi együtt élni sok nemzetiséggel, hogy tudjuk megbecsülni, örömmel megélni a másik kultúráját, táncát, zenéjét, anyanyelvét".
Az eseményhez kapcsolódó háttéranyag szerint Mohácson és környékén napjainkban meghaladja a 25 százalékot a nemzetiségiek aránya a teljes népességen belül.
Mohács lakossága 1526 előtt kizárólag magyarokból állt, de a török uralom és a felszabadító harcok során erősen megfogyatkozott a település népessége. Az oszmán-török megszállás utáni betelepítések során, az 1690-es, 1700-as években megjelentek a szerbek, míg a sokácok betelepítése az 1730-as évek végéig tartott, 1770 környékén pedig németek érkeztek a térségbe a püspöki uradalom hívására.
A betelepítések következtében egy olyan, tarka anyanyelvű és vallású, soknemzetiségű város jött létre, amelyben a különböző népcsoporthoz tartozó lakók között konfliktus ritkán volt, s minden városrésznek megvolt a saját temploma és kocsmája is.
Az ezredforduló óta Mohács városában német, horvát, szerb és roma települési nemzetiségi önkormányzat és több egyesület, tánccsoport működik, számos nemzetiségi programmal gazdagítva Mohács kulturális életét - írták az összefoglalóban.
A mohácsi sváb-sokac bált 2013 óta rendezik meg minden év tavaszán több száz résztvevővel. Az estet hagyományosan a Mohács Nemzetiségi Néptáncegyüttes produkciója nyitja meg - egyebek mellett a rendezvényt is életre hívó "sváb-sokac lakodalmas" című koreográfia előadásával -, majd könnyűzenei előadók adnak koncertet és szolgáltatják a báli tánczenét.
MTI/A címlapfotó illusztráció (MTI)
