Április, június, szeptember illetve november hónapok mind 30 naposak, míg az összes többi 31, de a sorból régóta kilóg a február. A 28 napos hónap – eltekintve a szökőévtől - története egészen Róma második királyához, Numa Pompliushoz nyúlik vissza. Uralkodása előtt a naptárat mindössze 10 hónap alkotta, márciustól decemberig, mivel a kettő közti időszakot az aratás miatt Romulus, Róma első királya egyáltalán nem tartotta fontosnak.
Amikor Numa Pompilius átvette az uralmat, úgy döntött, hogy pontosabbá teszi a naptárat azáltal, hogy az év 12 holdciklusához igazítja. Az új, 355 napos évhez további két hónapra volt szükség az elveszett idő pótlására, így jött létre január és február hónapja.
Egy múzeum kutatása szerint a rómaiak nagy jelentőséget tulajdonítottak a számisztikának, és úgy hitték, hogy a páros számok balszerencsét hoznak, emiatt minden hónapban páratlan számú nap volt, viszont a 355 nap eléréséhez ezen változtatni kellett. Végül úgy alakult, hogy a februárt, a maga 28 napjával „kinevezték” a szerencsétlen hónapnak.