Elterjedt magyarázatnak számít, hogy mikor az ember tüsszent, egy pillanatra megáll a szíve, ezért kívánnak minden nyelven valami jót az illetőnek. Ez az elképzelés azonban minden tudományos valóságalapot nélkülöz.
Az ókorban meg voltak győződve róla, hogy az ember lelke a fejében lakozik. Így már könnyen érthető az elgondolás, hogy mikor valaki tüsszentett, nem kevesebbet kockáztatott, minthogy kiűzi a lelkét a testéből. Nem véletlen tehát, hogy az ember körül állók Isten áldását kérték. Az antikvitásban az orvostudomány elképzelése az volt, hogy a tüsszentés az agyvelő tisztítását végzi.
A rómaiak a „Legyen egészséget hozó” mondattal nyugtázták társuk hapcizását, ami elég közel áll a magyar nyelvben is használt kifejezésekhez.