A nyugat-balkáni útvonal
A Frontex 2024-es európai illegális migrációról szóló jelentése szerint, 2024-ben 21.520 db illegális határátlépés történt a nyugat-balkáni útvonalon. A migránsok főbb származási országai Szíria (6850), Törökország (6119), Afganisztán (1974), Irak (718) és Pakisztán (646) voltak. Horvátország és Magyarország korlátozó politikája és erőfeszítései ellenére, ez a szám továbbra is magas marad.
Még ha a számokat alacsonyabbnak is kell tekintenünk más migrációs útvonalakhoz képest, úgy tűnik, hogy Törökország még mindig nem tudja teljesen felszámolni azokat az embercsempész hálózatokat, amelyek kihasználják a török-görög határellenőrzés gyenge pontjait (Észak-Macedónia és Albánia irányában).
A balkáni illegális határátlépések fő forrása továbbra is a törökországi szírek vagy törökök (vélhetően részben kurdok) voltak, akik közül néhány szíriai török állampolgársággal rendelkezik. 2024-ben az Aszad-kormányzat alatt Szíriában nem volt remény békére vagy újjáépítésre, és a kötelező katonai szolgálat jelentős szerepet játszhatott a fiatal szírek kivándorlásában.
Az Aszad-rezsim bukása és a Törökországból Európába menekülő szírek számának esetleges radikális csökkenése jó hír lehet, mind a kelet-mediterrán, mind a nyugat-balkáni útvonalak számára. Az ENSZ szerint a szírek 30 százaléka jelenleg szeretne visszatérni.
A kelet-mediterrán útvonal (Görögország, Ciprus, Bulgária)
A kelet-mediterrán útvonalon 69.436 db illegális határátlépést regisztráltak, ahol a származási országok első öt helyén Szíria (25.179), Afganisztán (14.876), Egyiptom (6537), Törökország (3207) és Eritrea (2194) szerepelt. Törökország egyszerre tranzit- és forrásországa az illegális migrációnak, a migránsok többsége szíriai vagy török származású. Ez olyan jellemző, ami a nyugat-balkáni útvonallal közös.
A két útvonal közötti különbség az, hogy a nyugat-balkáni útvonallal ellentétben, itt az afgánok száma jóval jelentősebb. Afganisztánt a tálibok irányítják, és bár politikai stabilitást értek el, az ország gazdasági helyzete katasztrofális, vallási nézeteik pedig szélsőségesek.
Az illegális migránsok jelentős része, akik a kelet-mediterrán útvonalat választják, Egyiptom és Kelet-Afrika irányából, elsősorban Eritreából származik. Egyiptom és Eritrea autoriter katonai kormányzás alatt politikai stabilitást mutat. A két állam gazdasága azonban hanyatlik, és az Öböl-menti országok nem tudják befogadni az összes egyiptomi és kelet-afrikai bevándorlót, mivel szakképzett munkaerőre van inkább szükségük.
Líbia romló gazdasági helyzete, amely korábban az illegális egyiptomi bevándorlók fő célországa volt, szintén hozzájárult az Európába illegálisan bejutni kívánó egyiptomiak számának növekedéséhez.
Még ha az EU kötött is megállapodásokat Kairóval az illegális bevándorlás kezelésére, az ország hanyatló gazdasága, amelynek 114 millió embert kell eltartania és évente 1,6 millió fővel növekszik, jelentős kockázati tényező az illegális migráció szempontjából.
A középső mediterrán útvonal
A közép-mediterrán útvonalon 2024-ben 66.766 db illegális határátlépést regisztráltak. A migránsok származási országai közül az első öt helyen Banglades (13.974), Szíria (12,550), Tunézia (7679), Egyiptom (4339) és Guinea (3552) szerepelt. Jelentős számú szíriai illegális migráns használja ezt az útvonalat is, de az észak- és szubszaharai afrikaiak, valamint a délkelet-ázsiaiak is fontos szerepet játszanak, különösen a bangladesiek.
Az utóbbi években Olaszország volt a bangladesi illegális migránsok első számú úti célja, kihasználva a szervezett embercsempész-hálózatokat. A bangladesiek repülővel utaznak Tunéziába vagy Líbiába, majd onnan hajóval érkeznek illegálisan Olaszországba.
Bár a dél-ázsiaiak hagyományosan az Egyesült Királyságba vándoroltak, az ország gazdasága az utóbbi időben stagnál, kevesebb munkahelyet kínál és szigorúbb határellenőrzést alkalmaz. Az Egyesült Királysággal ellentétben Olaszország gazdasága dinamikusabb, több munkahelyet kínál, amelyek bár kevésbé jól fizetők, könnyebben elérhetők és jobban alkalmazkodnak az informális gazdasági tevékenységhez.
A nyugat-mediterrán útvonal
2024-ben 17.026 db illegális határátlépés történt a nyugat-mediterrán útvonalon. A migránsok származási országai Algéria (9630) és Marokkó (4629) voltak. Ezt az útvonalat szubszaharai afrikai migránsok is használják, különösen Maliból (503) és Guineából (332).
Algéria és Marokkó a hajóutak kiindulópontjai, és elég közel vannak a spanyol partokhoz ahhoz, hogy mind a csempészeket, mind az illegális migránsokat arra ösztönözzék, hogy kihasználják ezt a lehetőséget. Az Algéria és Marokkó közötti számbeli különbség azzal magyarázható, hogy Algériának nincsenek megállapodásai az EU-val e hajók számának korlátozására, míg Marokkónak vannak. Továbbá Algériát még mindig egy katonai és tekintélyelvű kormány irányítja, amely még a hatalmas olaj- és gázbevételek ellenére sem képes munkalehetőségeket és pozitív kilátásokat biztosítani fiataljai számára.
Bár Marokkó gazdasága az utóbbi években javult, az ország gazdasági lehetőségei csak a szakképzett munkavállalók számára elérhetők. Sok formális oktatással nem rendelkező fiatal marokkói, alacsonyan fizetettnek találja a számukra elérhető munkákat. Ezért Spanyolországba kívánnak utazni, ahol jobban fizető munkát találhatnak az építőiparban és a mezőgazdaságban.
A nyugat-afrikai útvonal (Kanári szigetek, Spanyolország)
2024-ben 46.877 db illegális határátlépés történt a nyugat-afrikai útvonalon. A migránsok ezt a viszonylag új útvonalat használják arra, hogy Marokkóból vagy Mauritániából eljussanak a Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigetekre, amelyek az Atlanti-óceánon, Marokkó előtt helyezkednek el. Többnyire nyugat-afrikai országokból (Mali: 13.530, Szenegál: 9554, Guinea: 2953) és Marokkóból (3892) utaznak ezen az útvonalon.
A nyugat-mediterrán és nyugat-afrikai útvonalakon áthaladó szubszaharai afrikai bevándorlók többsége a Száhel-övezetből, különösen Maliból származik. Ez azt mutatja, hogy a régió gazdasági helyzete nem javult, amikor a régió politikai rendszerei Franciaország-pártiból Oroszország-pártivá váltak. Mivel a hadsereg a fő gazdasági erő, amely elnyomja a versenyt, terjeszti a korrupciót és a leginkább lojális csoportoknak osztja a pénzt, a Száhel-övezet gazdaságai jellemzően gyengék (bár gazdagok természeti erőforrásokban).
Politikai stabilitásuk vagy az állam nagy része feletti szuverenitásuk ellenére (Mali, Guinea, Szenegál) az is nyilvánvaló, hogy ezen nemzetek gazdaságai az elhibázott politikáktól, korrupciótól vagy külföldi vállalatokkal vagy erőkkel való összejátszástól szenvednek. Ezen túlmenően a szubszaharai Afrika olyan demográfiai nyomással szembesül, amely messze meghaladja a munkahelyteremtés lehetőségeit.
Összegzés
Ezek alapján megállapítható, hogy 2024-ben az illegális migránsok többsége Szíria és Afganisztán állampolgára volt. Ez Szíria esetében változhat 2025-ben, mivel az ország új kormánya javította a politikai feltételeket és megszüntette az országban a kötelező katonai szolgálatot.
A szíriai szankciók feloldása szükséges a gazdasági feltételek javításához és a migráció szabályozásához. Továbbá, az Öböl-menti államokkal való kapcsolatok normalizálódása következtében, sok szíriai gazdasági migráns mehet Szaúd-Arábiába, Katarba vagy Kuvaitba.
Afganisztán jövője nem tűnik biztatónak, mivel a tálibok vallási tekintélyuralommal és primitív gazdasággal irányítják az országot. Gazdaságilag a Kínával és Oroszországgal való együttműködés nem hozta meg a várt eredményeket, és a helyzet 2025-ben sem valószínű, hogy javulni fog.
A címlapfotó illusztráció: MTI/Balogh Zoltán
