- méltatták a közleményben Vadász Györgyöt, akit az MMA saját halottjának tekint.
Vadász György 1933. február 18-án született Budapesten.
Édesapja, Vadász Mihály a két világháború közötti magyar építészet kiemelkedő alakjaként vált ismertté.
Középiskolai tanulmányait a budapesti Toldy Ferenc Gimnáziumban végezte, majd 1952 és 1957 között építészmérnöki diplomát szerzett a Műegyetemen.
Egyetemi évei alatt meghatározó tanárai Jánossy György, Dávid Károly és Weichinger Károly voltak.
Vadász György 1957-ben a Budapesti Városépítési Tervező Iroda (BUVÁTI) munkatársa, majd 1957-1964 között az Ipari Épülettervező Vállalat csoportvezető építésze volt.
1958 és 1961 között elvégezte a Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ) Mesteriskoláját. 1964-től 1985-ig a BUVÁTI osztályvezető építészeként dolgozott, a MÉSZ Mesteriskolájában 1978-tól tanított. 1983-1987 között Baja főépítésze lett, majd 1998-ig Pásztón töltött be hasonló posztot. 1985-ben címzetes egyetemi tanárrá nevezték ki.
1985-1988 között az Artunion Széchenyi Építőművész Stúdió, majd 1989-tól egy éven át a Déldunántúli Tervező Vállalat (Pécsiterv) budapesti irodájának vezetője volt.
Vadász és Társai Építőművész Kft. néven 1991-ben létrehozta saját építészirodáját, amelynek 2000-ig volt a vezetője. E műhelyben a mai magyar építészet közép- és fiatal generációjának számos ismert tagja tett szert meghatározó szakmai tapasztalatokra, mások mellett két gyermeke, György (statikus) és Bence (Ybl-díjas építész, az MMA rendes tagja) is.
Fontos feladatának tartotta mindig is, hogy az építészet és a képzőművészet egykori szerves együttélését újra megteremtse, mégpedig úgy, hogy a képzőművészeti alkotás ne csak applikatív kapcsolatban legyen az épülettel. Szabadkézi tervei, elképzeléseit rögzítő skiccei egyúttal kvalitásos grafikák is, gellérthegyi víztárolója szobrászati alkotásként is szemlélhető.