Federica Cappelletti bejelentése mellé posztolt a Facebookon egy fényképet, amelyen együtt láthatók. "Soha senki hozzád hasonló, olyan egyedi és különleges, mint te, nem lesz már, csak a teljes üresség marad" - írta.
A La Gazzetta dello Sport című lap értesülése szerint Rossi "gyógyíthatatlan betegségben" szenvedett.
Rossi 1973-ban került a Juventus első csapatába, de sérülések miatt kölcsönadták őt a Comónak, amelyben bemutatkozott a Serie A-ban. Az együttesben azonban - még jobbszélsőként szerepelt - nem volt sikerélményben része, később így a Vicenzához került, amelyben már középcsatárként játszott és ez meghozta számára az áttörést. Az 1976/77-es idényben 21 találatával a Serie B gólkirálya lett, hozzásegítve csapatát a feljutáshoz. A csatár a Serie A-ban is folytatta a góltermelést, 24 találattal bizonyult a legjobbnak, és ezzel az első olyan futballista lett Olaszországban, aki egymást követő két évben az első két osztályban gólkirály tudott lenni.
Az 1978-es világbajnokságon három góllal - egyet a magyaroknak lőtt - és négy gólpasszal vette ki a részét a negyedik helyezett olasz válogatott teljesítményéből. A csatár játékjoga addig a Vicenza és a Juventus közös tulajdonát képezte, akkor azonban kötelezték őket, hogy ezen változtassanak. A Vicenza akkor világrekordot jelentő összeget, 2,6 milliárd lírát ajánlott fel Rossiért a Juventusnak. A center 1980-ban bundabotrányba keveredett, és három évre szóló eltiltást kapott. Bár Rossi - aki 1981-ben visszatért a Juventushoz - tagadta az ellene felhozott vádakat, lemaradt az 1980-as, hazai rendezésű Európa-bajnokságról, és az 1982-es vb-n is csak úgy tudott játszani, hogy csökkentették az eltiltását.
A spanyolországi torna előtt viszont az 1981/82-s idény hajrájában néhány meccsen pályára léphetett Rossi, aki a vb csoportkörében három meccsen nem volt eredményes. Sokan megkérdőjelezték, hogy miért kellett csökkenteni a büntetését és annak ellenére játéklehetőséget biztosítani számára, mivel formán kívül futballozik.
Rossi azonban rácáfolt a hitetlenkedőkre, és a középdöntőtől megtáltosodott. Az olaszok felejthetetlen mérkőzésen az ő mesterhármasával múlták felül a favoritok közé sorolt brazilokat 3-2-re, majd a lengyelek ellen 2-0-ra megnyert elődöntőben csapata mindkét találatát ő szerezte. A nyugatnémetek elleni döntőben ő juttatta vezetéshez az olaszokat, akik végül 3-1-re bizonyultak jobbnak. Rossi hat találatával kiérdemelte a vb legjobb játékosa és gólkirálya címet, 1982-ben elnyerte az Aranylabdát.
Rossi egy 2018-as dokumentumfilmben azt mondta: a döntőben szerzett gólja mindennél jobban jellemezte az ő stílusát, ahogy az akciónál előbb reagált védőjénél, akinek már nem volt esélye megakadályozni őt a gólszerzésben.
"Egyrészt teljesnek éreztem magam. Azt mondtam, hogy sikerült. Másrészt viszont csalódott lettem, hogy közben meg vége lett, befejeződött a vb. De ha valami fontosat nyersz, akkor nemcsak a trófeáról van szó, hanem arról a csapatról is, amelynek tagjaként nyertél, és
az egész karrieredről, amely a sikerig vezetett. A személyes megváltásodról szól" - utalt a 38 évvel ezelőtt történtekre.
A Juventusszal két bajnoki címe és Olasz Kupa-trófeája mellett 1985-ben megnyerte a Bajnokok Ligája elődjét, a BEK-et, 1984-ben pedig a KEK-et és az európai Szuperkupát. Karrierje utolsó két szezonjában az AC Milant és a Veronát erősítette. Válogatottbeli karrierjét 48 mérkőzéssel és 20 góllal fejezte be, a vb-ken kilenc góllal zárt - 14 fellépésen -, Roberto Baggio és Christian Vieri társaságában holtversenyben a legjobbnak számít ebben a mutatóban az olasz játékosok között.
MTI/A címlapfotó illusztráció (facebook.com/Paolo Rossi)
