A figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar (ADHD) mostanra az egyik legkutatottabb fejlődési zavarrá vált. Összegyűjtöttük az elmúlt néhány év érdekes kutatási eredményét a figyelemhiányos hiperaktivitás zavarral kapcsolatban.
A mai gyerekek 20-25 százaléka küszködik mentális problémákkal, az ADHD egyike a leggyakrabban diagnosztizált gyermekkori zavaroknak.
Ugyan az esetek többségében gyermekkorban kezdődik, és gyakran az idegrendszer fejlődésével magától elmúlik, de az esetek 30-50 százalékban felnőttkorban is fennmarad.
Hogyan ismerhetjük fel az ADHD-t?
Központi tünetei a figyelemhiány (a figyelem fenntartásának nehézsége), a hiperaktivitás (fokozott motoros aktivitás, amely sokszor nem a helyzetnek megfelelő), és az impulzivitás (meggondolatlan, azonnali jutalmakra irányuló cselekedetek).
Gyermekkori előfordulása világszerte hivatalosan csak 5-7 százalék között van. Ez azonban csak a hivatalosan, szakemberek által diagnosztizált eseteket tartalmazza. Ehhez az arányhoz adódik hozzá további legalább 5 százalék, akiknek szintén nehézséget okoznak a tüneteik, de nem érik el a diagnózis megadásához szükséges szintet.
Kevésbé ismert azonban, hogy hiperaktív-impulzív tünetek nélkül is fennállhat ADHD.
Vannak, akiknél csak a figyelemhiányos tünetek merülnek ki, ekkor beszélünk figyelemhiányos zavarról, vagy ADD-ről. Az ő tüneteik jellemzően a feledékenység, a szétszórtság, a lassabb kognitív tempó, valamint a figyelem irányításának enyhe vagy súlyos nehézsége. Érdekes, hogy az érintettek sokszor arról számolnak be, hogy bizonyos helyzetekben viszont extrém módon koncentrálttá válik a figyelmük, ezt hívják hiperfókusznak. A probléma csak az, hogy ezt nem képesek tudatosan irányítani.
Más területeken kimagaslóan teljesítenek
Ugyan az ADHD-ban szenvedőknek nehéz dolguk van a mentális erőfeszítést, döntést, tervezést, és fókuszált figyelmet igénylő feladatokban, az élet számos más területén viszont gyakran jobban teljesítenek az átlagnál. Ilyenek például a kreatív, eredeti ötleteket igénylő feladatok.
Mivel figyelemhiányos/hiperaktivitással küzdők idegrendszere általánosan megemelkedett aktivitást mutat, hajlamosak a konvencionális kereteken kívüli gondolkodásra. Ezen kívül a sportokban, mozgásos ügyességet igénylő tevékenységekben is gyakran átlag felett teljesítenek, főként a hiperaktív altípussal rendelkezők. Valamint az előnyökhöz sorolhatjuk a korábban említett hiperfókuszt is.
Öröklődhet
A kialakulásával, idegrendszeri hátterével kapcsolatban nincs szakmai konszenzus, viszont azt biztosan kijelenthetjük, hogy a génjeink erősen meghatározzák a megjelenését. Az egyik testvér ADHD diagnózisa például 30 százalékkal emeli a tünetek kialakulásának esélyét a többi testvérnél, ikertestvér esetén pedig akár 82 százalékkal lehet valószínűbb a másik testvér érintettsége.
Mivel a szülők is gyakran mutatnak tüneteket, így sok esetben a család az iskolába kerülés előtt kevésbé figyel fel a gyermek figyelemzavarára. Emellett fontos rizikótényező a magzati, illetve csecsemőkori oxigénhiányos állapot (például az édesanya dohányzása, vagy születéskor a köldökzsinór nyakra tekeredése), hiszen ekkor még intenzíven fejlődnek az agy azon érzékeny területei, melyek részt vesznek a viselkedés szabályozásában.
Hatékony, új kezelési formák
Azoknál, akik felnőttkorban (21 éves kor fölött) is mutatnak tüneteket, jelentős megkönnyebbülést jelenthet az utóbbi időben elterjedtté vált a felnőttkori ADHD kivizsgálás. A felnőttkori diagnózis felállítása sokszor magyarázatot ad az érintettek sajátos viselkedési mintázataira, melyet a környezetük gyakran szeleburdiságnak, a kitartás hiányának, lustaságnak, gyermekkorukban pedig neveletlenségnek cimkéz. A diagnózishoz fel kell tudni mutatni korai (12 éves kor előtt kezdődő) tüneteket, ezért sok esetben az egyik szülőt is bevonják a folyamatba.
Az ADHD kezelése során ma is a gyógyszeres terápia a leghetékonyabb módszer, ám a leggyakrabban adott metilfenidát tartalmú gyógyszerek, mint a Ritalin, vagy a Concerta számos nem kívánatos mellékhatással járhatnak. Ilyen például az álmatlanság, az étvágytalanság, a hangulatingadozások, valamint a mentális zavartság.
Agyi aktivitás figyelése: a neurofeedback
A felnőttkori ADHD-t jellemzően inkább viselkedésterápiával kezelik, amely a gyógyszeres kezelés után a második legelfogadottabb módszer, és az előbbivel ellentétben hosszútávú hatással van a tünetekre. Tekintve, hogy a legtöbb esetben gyermekkorban kezdik a gyógyszerelés, érthető, hogy egyre több szülő szeretne alternatív kezelést találni.
Az utóbbi néhány évben kiemelt figyelmet kapott a neurofeedback nevű alternatív kezelési mód, melynek hatékonyságát számos aktuális kutatás vizsgálja gyermekkori ADHD esetében.
A módszer lényege, hogy a kliens agyi aktivitását különböző agyterületekre lebontva egy műszer segítségével folyamatosan monitorozzák.
Egy felmérés során megállapítják, hogy pontosan mely agyi régiókat kell fejleszteni (ADHD esetén ez többnyire a szelektív figyelem fenntartásáért, és a viselkedés gátlásáért felelős prefrontális lebeny), majd személyre szabott kezelési tervet készítenek.
Visszakerülni a fókuszált állapotba
Az ülések során a kliens egy videót (gyerekeknél mesét) néz, miközben valós idejű visszajelzést kap az agyi aktivitásáról. Amikor elkalandozik a figyelme, akkor a videó automatikusan megáll, így az illető képessé válik arra, hogy tudatosítsa, hogy milyen az, amikor nem figyel.
A tréner abban segít, hogy a kliens megtanuljon visszakerülni a fókuszált állapotba, amikor pedig ez megtörténik, a videó újra elindul, így megerősítve azt a mentális állapotot, amikor az illető tudatosan irányítja a figyelmét.
Szerző: Halász András (A szerző viselkedéselemző szakember)
A címlapfotó illusztráció (Shutterstock)
