Mi is kell ahhoz, hogy valaki kilépjen az ismeretlenbe, mindent maga mögött hagyva? Egy olyan hit, amely erősebb a félelemnél, egy olyan bátorság, amely képes elnémítani a bizonytalanság minden rezdülését, és egy belső elszántság, amely nem engedi, hogy az álmok elvesszenek. A hetvenes években Magyarországon, a diktatúrában a szabadságnak még a gondolata is veszélyes álomnak számított. Leslie Mandoki, Csupó Gábor és Szűcs László fiatal zenészként és forradalmár lelkű művészként érezték ennek a zárt világnak a súlyát. Újra és újra beadták az útlevélkérelmeiket, de a rendszer mindig egyértelművé tette: maradni az megalkuvás, menni pedig a börtön kockázatával jár.
A Lánchíd lett a titkos megbeszélések helyszíne, ahol nem lehetett a fiatalokat lehallgatni. A város szívét átszelő, történelmi híd számukra szentély volt, ahol a Duna mély morajlása és a város zaja elrejtette a suttogó beszélgetéseiket. Éjszakánként találkoztak itt, miközben tudták: ha lebuknak, mindennek vége. „Féltünk a lebukástól, a besúgóktól, a börtöntől, de még ennél is jobban féltünk attól, hogy elfojtják az álmainkat” - emlékezett vissza Leslie Mandoki - „a híd nemcsak két partot kötött össze, hanem az álmainkat és a valóságot, a félelmeinket és a reményt, a múltat és a jövőt.”
1975. július 25. A döntés, amely életpályákat határozott meg
A jó barátok, a Lánchídon (egy olyan helyen, ahol nem lehetett őket lehallgatni) született titkos elhatározással 1975. augusztus 21-én indultak el a Bem Klubból, majd életüket kockáztatva, több kilométeres föld alatti alagúton keresztül szöktek Nyugatra. Tudták, ha lebuknak, mindennek vége: börtön, üldözés, akár halál. A szabadság ígérete elhomályosította a félelmeiket, a menekülés erkölcsi kiállás volt a szabadságvágy mellett, amit később egész életük műve hordozott.
Csupó Gábor neve mára egyet jelent a kreativitással és a nemzetközi sikerekkel. Ő volt a The Simpsons sorozat megalkotója, mellyel történelmet írt, megalapozta nemzetközi hírnevét, és megteremtette a televíziózás egyik legikonikusabb vizuális világát. Egyedülálló látásmódja és vizuális bátorságát több Emmy-díjal is elismerték... forradalmasította a rajzfilmipart. Bár a sorozat mérföldkő volt pályafutásában, számára a Rugrats és a Duckman talán még fontosabbak, hiszen ezek jelentették a következő nagy alkotói korszakát, amelyet a szakma is a legmagasabb szinten ismert el: életműve két csillaggal került be a Hollywood Walk of Fame halhatatlanjai közé, az elsőt a The Simpsons, a másodikat a Rugrats sikerei hozták meg számára.Ez az út a Lánchíd csendes, titkos megbeszéléseitől egészen a hollywoodi csillagokig önmagában is a szabadságért hozott döntések erejét és a tehetség diadalát bizonyítja.
Szűcs László, Laca, kivételes tehetségű zenész, aki hosszú éveken át dolgozott együtt Leslievel a Bem Klub színpadától egészen a legnagyobb nemzetközi koncertekig. Játéka mindig magában hordozta a barátság, az összetartozás és a közös múlt erejét. Nem véletlenül nevezték őt Leslie és zenésztársai „IHLET IKER”-nek, hiszen zseniális muzikalitásával mindig is ihlető ereje és zenei támasza volt a csapatnakl
A Mandoki Soulmates 20. jubileumi koncertjéig dolgoztak együtt, ez az időszak pedig egyedülálló alkotásokkal és felejthetetlen élményekkel gazdagította mindannyiukat, örökre mély nyomot hagyva bennük. Laca több mint tizenkét éve vonult vissza a mindennapi, rendkívül intenzív stúdiómunkától a Red Rocknál és a folyamatos turnézásoktól. Bár a színpadi és stúdiómunka lezárult, a barátság és életútjaik kötelékei változatlanul erősek és megbonthatatlanok maradtak... időtállóak. Ezt az örök testvéri utat számtalan közös emlék, alkotás és utazás szövi át, amelyeknek megannyi sikeres dal a mérföldköve.
A három jó barát 2025. július 25-án újra a Lánchídon konspiratívan beszélgetett, azon a helyen, ahol ötven évvel ezelőtt életük legnagyobb döntését hozták meg. Ez a találkozás nem harsány esemény volt, hanem egy bensőséges, csendes ünnep… egy közös út mély nosztalgiája, amelyet csak ők hárman érthetnek igazán. Vajon miről beszélhet három ember ezen a jubileumi napon? Talán arról, hogy milyen áldozatokkal járt a szabadság, és arról a félelemről, amely egykor minden lépésüket kísérte? Talán felidézték, hogyan formálta őket az a döntés, hogy mindent hátrahagyva a bizonytalan jövőt választották, és mennyire fontos volt, hogy a legnehezebb pillanatokban is támaszkodhattak egymásra? Bizonyára szóba került a barátságuk is, amely túlélte az idő múlását, a távolságot, és amely most, ötven év múltán is ugyanazzal a szilárd erővel köti össze őket… talán arról is beszéltek, mit jelent számukra Budapest, a szülővárosuk, ahonnan elindultak, és ahová bármerre sodorta is őket az élet, mindig visszatérnek.
