Demcsák Zsuzsa: „Felismertem, hogy mik azok a dolgok, amiken változtatnom kell”

3 év után visszatértél műsorvezetőként a TV2-re. Milyen érzés újra itt lenni?

A legjobb abban, hogy újra itt vagyok a Tv2-nél, az az, hogy azokkal az emberekkel dolgozhatok együtt, akikkel 5-10-15 évet együtt dolgoztam. Akármerre megyek, olyan emberek vesznek körül, akikkel van közös sztorink, emlékeink.

Mit szóltál a feladathoz? Legutóbb a Fort Boyard – Az erőd volt talán ehhez hasonló feladat, utána komolyabb, közéleti műsorokban dolgoztál.

Amikor a producerek felkértek, rögtön azt néztem, hogy milyen kihívást tartogat ez a műsor. Az évek alatt a televíziózásban sok területen kipróbáltam magam, a reality nem volt benne, ebben a sorban. Utánajártam a műsornak, majd a férjemmel, Krishannal átbeszéltem a dolgokat, hisz ő hosszú éveken keresztül dolgozott reality-ben. Azt mondta, ha két sztárcsapat méri össze az erejét, ez zseniális tud lenni. Miután a producerek vázolták, hogy gazdaként benne lesz Zsolti (Gáspár Zsolt), valamint az is körvonalazódott, hogy kik lesznek a szereplők, már nem volt kérdés, hogy elvállalom.

Ez is olyan, mint a biciklizés? Nem lehet elfelejteni?

Ez egy hatalmas produkció, ráadásul terepen, tehát nem stúdiókörülmények között dolgoztunk. Számomra az volt a legfontosabb, hogy mindent maradéktalanul teljesítsek. Nagyjából 2-3 napnak kellett eltelnie, mire azt éreztem, hogy megérkeztem a műsorba, bele tudom engedni magam, meg tudom mutatni az egyéniségemet.

A klasszikus értelemben vett profi riporter, műsorvezető vagy mégis volt az életednek egy olyan időszaka, mikor úgy tűnt, a dolgok összeomlanak és a sajtó is darabokra szedett. Mit érzel, sikerült rendezned a dolgaidat?

Felismertem, hogy mik azok a dolgok, amiken változtatnom kell, szerintem az a világon a legnehezebb dolog, hogy megtaláljuk önmagunkat, az értékeinket, azt, amihez ragaszkodunk, azt, amiből nem engedünk vagy épp azt amiból engedünk, mert sok mindent meg kell tanulnunk. Az én életemben, elsősorban az volt, hogy legyek sokkal nyitottabb, sokkal elfogadóbb, sokkal kevésbé ítélkező, hogy amennyire megkövesedtem, megkeményedtem nagyon sok mindenben, azt én magamban kell, hogy lerendezzem, nem kell, hogy kivetítsem a világra, nem kell mindenkit ellenségemnek fogadnom azonnal, ahogy belépett a szobába vagy az életembe. Nem engedtem be a pozitív dolgokat az életembe, tudtam ebből az ördögi körből csak úgy van lehetőségem kilépni, ha a hajamnál fogva kirángatom magam.

Ezért utaztál Ázsiába?

Nem akartam én ott semmit, csak azt tudtam, hogy ebből a borzasztó őrületből ki kell, hogy szakadjak, mert az nem az én közegem. Tudtam, hogy csak valami nagyon más tud engem ebből a helyzetből kihajtani, mint a szokásos életem.

Az Ázsia Expressz forgatása alatt, megismerkedtél az akkor még televíziósként dolgozó Krishannal, akivel azóta boldog házasságban éltek. Mi kell ahhoz, hogy Demcsák Zsuzsa 3 hét után igent mondjon “a nagy kérdésre”?

Krishannal a mi találkozásunk, az azt gondolom, akármelyik Isten is rendezte el, az sorsszerű volt. Nem is tudom, hogy kinek kéne ezt megköszönöm, de szerintem én addigra értem el arra a pontra, amikor már emberileg készen voltam arra, hogy egy ilyen nagyszerű embert befogadjak az életembe. Ő pedig meglátta azt az embert, aki én vagyok valójában, mindenféle tüskétől mentesen, meg mindenféle szomorúságtól mentesen. Annyira egyértelmű volt és annyira magától értetődő volt, hogy nem volt kérdés, hogy most 3 hétnél tartunk vagy 3 hónapnál, vagy 3 évnél, hanem az teljesen egyértelmű volt mindkettőnk számára, hogy együtt folytatódik a mi utunk.

Azt nyilatkoztad, hogy a férjedet receptre kellene felírni mindenkinek. Miért?

Az én férjem egészen elképesztő, tehát egy olyan jó ember, olyan mindenféle negatív gondolattól mentes jó ember. És ez nem azt jelenti, hogy naiv lenne, az nem azt jelenti, hogy nem erre a világra való, mert igenis nagyon racionális. Azt gondolom, hogy mindenkinek az életébe kéne egy ilyen és igen egy ilyen embert receptre felírni, aki úgy szereti őt ahogy van, nem megváltoztatni akarja, hanem hogyha kell, akkor segítséget tud nyújtani vagy ott van mellette és férfiként is ott van mellette.

Tegyük fel, hogy a mostani Demcsák Zsuzsa visszautazhatna 10 évet az időben. Mit mondanál magadnak?

Azt hiszem, hogy jó lett volna, ha nem is 10 évvel ezelőtt, de mondjuk 5 évvel ezelőtt megkapom a Krishant az életembe. Azt mondanám az 5 évvel ezelőtti önmagamnak, hogy legyél sokkal nyitottabb, hogy bízz abban, hogy az emberek jók, hogy bízz abban, hogy tényleg van feltétel nélküli szeretet, nem csak kihasználás, önzőség. Hogy lehet téged önmagadért szeretni. Talán előbb nyitok a szeretet felé, az emberek felé. arra, hogy hogyan kell szeretni az embereket

Elképzelhetőnek tartod, hogy együtt vállaltok gyermeket?

Időről időre felmerül az, hogy milyen jó lenne babázni, de aztán végig gondolom azt, hogy én azért ezt végig csináltam kétszer és ráadásul egy pici egy kicsi gyerekkel, tehát nagyon kemény időszak volt az a pár év, amíg ők nagyon picik voltak és annyira én ebbe már nem vágyom vissza.

Persze sokszor van olyan érzésem, hogy szeretném, ha a gyermekünkben őt látnám, vagy hogyha ő tovább menne, hogy egy ilyen csoda embernek milyen csoda gyereke lenne, de egyrészt mindig azt mondja, hogy mi kettő gyereket nevelünk, tehát, hogy nekünk így teljes a családunk, másrészt pedig, nyilván én döntenék erről a kérdésről és én egyelőre nem akarok gyereket.

A gyermekeid, hogy élték meg az elmúlt időszakot? Jó a kapcsolatuk a férjeddel?

Belecsöppenni egy kész családnak az életébe, egy olyan hármas egységbe, amibe előtte nem csöppent bele senki, tehát az egy nagyon nehéz szituáció lehetett volna, két tinédzser korú gyerekkel, ami papírforma szerint eleve halálra lett volna ítélve. Na ezzel szemben nagyjából a lányomat azt olyan 20 perc alatt vette le a lábáról, a fiamnak még annyi se kellett. Gyakorlatilag 3 mondat után megtörtént az elfogadás, befogadás.

Olyan boldogok, hogy azt nem tudom elmondani. Meg az egész családunknak a légköre, az aurája hihetetlen jó. Biztonságban vannak, jól érzik magukat, szeretve vannak. Kommunikatívak és én azt látom, hogy nagyon, nagyon a helyükön vannak. És ha ezen bármi változtatna, akkor én nagyon morcos lennék. És azt meg senki nem akarja.