A lakáspolitika a magyar jobboldal legjobb baloldali politikája

Kohán Mátyás írásában kifejtette, hogy mindig is furcsállt egy dolgot a baloldalnál – nem feltétlenül a magyar baloldalnál, hiszen egyrészt az nálunk sok tekintetben más, másrészt több mindenben nem ért vele egyet –, hanem inkább a nyugati, hagyományos baloldalnál: ez pedig a bérlakások melletti következetes kiállásuk.

A baloldali gazdaságpolitika központi alapelve a társadalmi igazságosság: a tehetősebb rétegektől többet von el, hogy a legszegényebbek se éljenek nyomorban. Ennek érdekében hajlandó akár a gazdasági növekedést is kockára tenni magas társasági adókkal, progresszív jövedelemadóval, és kiterjedt szociális támogatásokkal. A gazdasági jobboldal ezzel szemben az egyéni szabadságot és érdemalapú rendszert hangsúlyozza: ezért részesíti előnyben az egykulcsos adót, az alacsony társasági adót és a korlátozott segélyezést.

Mégis, Németország leginkább baloldali pártjának zászlóshajója a lakbérplafon bevezetése. Az Egyesült Államokban a baloldal új kedvence, a várhatóan New York következő polgármesterévé váló Zohran Mamdani, hetvenmilliárd dollárnyi hitelből kétszázezer új önkormányzati, szövetkezeti bérlakást tervez építeni, stabil bérleti díjjal. Magyarországon pedig szinte reflexszerű a baloldal válasza minden lakhatási intézkedésre – legyen szó az eredeti CSOK-ról, annak városi vagy falusi változatáról, vagy a nemrég bejelentett, „Otthon Start” névre keresztelt, 3 százalékos fixkamatozású hitelről: a tehetősek támogatása helyett azonnali állami bérlakásprogramot követelnek.

Ez a jelenség a teljes nyugati világban, így Magyarországon is tetten érhető, pedig a bérlakás valójában az egyik legerősebb társadalmi egyenlőtlenséget újratermelő rendszer.

A fotó illusztráció (Tények)

Miért igazságtalan a bérlakás?

A bérlakás lényegében azt jelenti, hogy egy vagyontalan ember a havi jövedelmének harmadát, rosszabb esetben felét rendszeresen átadja egy vagyonos embernek. Ez a vagyonos lehet magánlakástulajdonos vagy ingatlanfejlesztő – a lényeg, hogy a pénz áramlása egy irányba mutat: a szegényből a gazdag felé. A bérleti díjak folyamatos fizetése akadályozza a bérlőt abban, hogy megtakarítson és vagyont építsen, miközben a tulajdonos tőkéje gyarapszik.

Természetesen vannak élethelyzetek, amikor a bérlakás jó megoldás: például, ha valaki egyetemet végez egy olyan városban, ahol nem tervezi a jövőjét, külföldi kiküldetésben dolgozik, vagy ideiglenesen kétlakiságot folytat. Ezekben az esetekben a bérlés rugalmas és hasznos lehet.

Viszont hosszú távon, vagyontalanul bérelni – ez valóban adósrabszolgaság. Ráadásul öröklődik is: azokban az országokban, ahol a bérlakások válnak dominánssá, kialakul két, egymástól élesen elkülönülő társadalmi réteg. Az egyik oldalon a vagyontalanok állnak, akik semmit nem tudnak gyermekeikre hagyni, a másikon pedig a minden generációval gyarapodó tulajdonosréteg. Ez független az adott ország bérszínvonalától, és komoly politikai feszültségek forrása, mint Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is.

Adatok, amik magukért beszélnek

Az Eurostat 2005 óta vezeti a statisztikát a bérlők és tulajdonosok arányáról az EU-tagállamokban. Németországban azóta a tulajdonosok aránya 53,3 százalákáról 47,2 százalékra esett vissza – vagyis 6 százalékkal nőtt a vagyontalanok, és ugyanennyivel csökkent a vagyonosok aránya. Ez világos jelzés arra, hogyan bomlik meg egy társadalmi egyensúly.

Magyarország ezzel szemben ugyanebben az időszakban 88,1 százalékról 91,6 százalékra növelte a saját ingatlanban lakók arányát. Ez az egyik legerősebb mutató arra, hogy nálunk a szegényebb rétegek sem teljesen vagyontalanok. Európában a magyar tulajdonszerzési arányt csak Szlovákia és Románia előzi meg, ami komoly érték, főleg a nyugati országokban tapasztalható lakáshiány és ingatlanár-robbanás tükrében.

Miért kell ezt megőrizni?

A magas lakástulajdonlási arány nemcsak gazdasági, hanem társadalmi stabilitást is jelent. Ezért kell mindent megtenni, hogy Magyarország továbbra is lakástulajdonos ország maradjon – mégpedig pontosan olyan megfontolásból, amely a baloldali tankönyvekben is kiemelt helyen szerepelne: a társadalmi igazságosság miatt. Csak így kerülhetjük el, hogy nálunk is kialakuljanak a kapitalizmus által létrehozott, öröklődő vagyoni kasztok.

Éppen ezért minden felelős kormánynak egyértelműen a lakástulajdonlás pártján kell állnia – hangsúlyozta cikkében a mandiner.hu.