Véres terrortámadások jöhetnek Nyugat-Európában

Rendszeressé váltak az erőszakos, fegyveres támadások a határnál; az egyre erősödő migrációs nyomás egyre inkább hozza be a terrorizmust az Európai Unióba – mondta Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában. Ön mennyire ért egyet ezzel a kijelentéssel?

Engedje meg, hogy felidézzem, amikor a 2022. júliusi szabadkai incidens kezdetén a szerb–magyar határán fekvő Szabadka városánál, egy Kelebiához közel eső erdős területen történt, hogy két migránsokból álló (afgán és pakisztáni muszlim) csoport összecsapott egymással, és a konfliktus során kézi lőfegyvereket is használtak. A lövöldözésnek legalább egy halottja és több sebesültje volt. Aztán jött 2022. novembere, akkor fegyverekkel támadtak egymásra migránsok, lövések dördültek a Röszkével szomszédos Horgoson, egy 20 év körüli bevándorló férfit mellkasi lőtt sebekkel szállítottak kórházba.

Mára a teljes balkáni útvonalra jellemző, hogy míg a korábbi években az érkező migránscsoportok menekültek a rendőri erők elől, ma már rájuk támadnak, dobálnak, kiabálnak és – jobb esetben a levegőbe – lőnek.

Európában a terrortámadások 89%-át második és harmadik generációs „bevándorlók" (migrációs hátterűek) és első generációs bevándorlók követték el – ami magában foglalja mind a szabályos, jogszerű, mind pedig irreguláris módon érkezőket – ezért létezik konkrét statisztikai (nemcsak fizikai, kriminológiai) összefüggés is a bevándorlás és a terrorizmus között. Az úgynevezett START InSight adatbázisában regisztrált 138 terrorista közül 65 (azaz 47%) szabályos módon érkezett migráns; 36 (azaz 26%) második vagy harmadik generációs bevándorló; 22 fő (16%) irreguláris bevándorló, ez utóbbi arányszám növekszik, és 2020-ban az elkövetők 25%-át tette ki. Szintén jelentős az iszlámra áttért európaiak aránya, akik a támadók 8%-át teszik ki. Ugyanezen adatbázis szerint: a maghrebi (észak-afrikai) eredet markánsan érvényesül: a terrorizmussal való kapcsolatban leginkább érintett etnikai-nemzeti csoportok a marokkói (Franciaországban, Belgiumban, Spanyolországban és Olaszországban) és az algériai (Franciaországban).

Kocsis Máté azt is mondta, hogy minden egyes terrorcselekményért a brüsszeli politika a felelős; a migránsútvonalak ugyanis nemcsak a terroristákat, hanem a fegyvereiket is hozzák, ami ellen minden erővel fel kell lépni. Mi az oka, hogy egyre erőszakosabban lépnek fel a migránsok?

Az Európai Unió főbb intézményei, vezetői kifejezetten bátorítják a bevándorlást, ami, egyrészt a migrációs nyomás fokozódásához vezet, másrészt az érkező migránsokat arra is ösztönözheti, hogy erőszakosabban lépjenek fel az európai országok hatóságaival szemben a fizikai határok mentén: az Unió területére bármi áron való bejutást már-már alapvető emberi jognak tekintik.

A migráció ugyanakkor egyre nagyobb társadalmi kockázatokat hordoz Európában. Az illegális bevándorlás semmiképpen nem alapvető emberi jog: az őshonos népesség védelme, biztonsága, az állampolgárok biztonsága, a közrend nyugalma és a kulturális integritás fontossága mind a migrációs folyamatok féken tartása és ellenőrzése mellett szólnak. Egy harmadik országbeli polgár más (például uniós) államok területén való tartózkodása nem értelmezhető egyetemes jogként, az mindenképpen korlátozható, amikor ezt a körülmények indokolják.

A legfontosabb keresztény ünnep, a közelgő karácsonyi időszak alatt a terroristák egyik legfőbb célpontjává válhatnak a kereszténységüket megélő, ünneplő „őshonos" tömegek (az eddigi legtragikusabb karácsonyi terrortámadás 2016-ban történt Németországban, 12 ember veszítette életét).

Bayer Zsolt publicista egyik videójában mondta azt, hogy a nyugati értelmiség a terrornak és a zsidók lemészárlásának tapsol. Ön hogyan látja most az izraeli háborút és az annak kapcsán fokozódó európai helyzetet?

2023. október 28-án több százezer tüntető gyűlt össze Európa, a Közel-Kelet, az Egyesült Államok és Ázsia városaiban, hogy Izrael ellen, Palesztina mellett tüntessenek. Az egyik legnagyobb (50-70 ezer fő közötti) tömegtüntetés London központi részén volt, ahol történek incidensek: legalább kilenc letartóztatást hajtottak végre, ebből kettőt rendőrök elleni támadás miatt, hetet pedig közrend megsértése miatt – amelyek közül néhányat gyűlölet-bűncselekményként kezeltek a hatóságok.

A Pew Research Center kutatása alapján Nyugat-Európa jelentős, akár húszmillió fő körüli muszlim közösséggel is rendelkezhet, főleg az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Németországban összpontosulva.

Egyre fokozódik a verbális (sőt részben már fizikai) erőszak Nyugat-Európában: például a Németországi Zsidók Központi Tanácsa bírálta azt is, hogy a német állam nem foglal állást egyértelműen a Hamász-terror relativizálása ellen, továbbá a szervezet szerint Németországban lábra kapott a zsidógyűlölet és az Izraellel szembeni ellenségesség, amely nyíltan előfordul az utcákon, előadótermekben vagy a színházakban (például Dávid-csillagos falrajzok megjelenése zsidók házán). Nyugat-Európa a 24. órában van, a kilátásai pedig korántsem adnak okot optimizmusra.

Míg Nyugat-Európában az iszlamista terrort támogató és propagáló tüntetések zajlanak, addig Magyarországon erre sem igény, sem jogi lehetőség nincs. A kormányzat kifejezetten helyesen döntött úgy, hogy betiltja a terrorpárti tüntetéseket hazánkban.

Mit tehetne Brüsszel, és mit nem tesz a jelenlegi helyzetben?

A Európai Unió a 2001. szeptember 11-i terrortámadások nyomán összeállította a terrorcselekményekben érintett, és ennek okán korlátozó intézkedések hatálya alá vett személyek, csoportok és szervezetek jegyzékét. Egy megoldás lehet a jegyzék (amelyet rendszeresen, legalább 6 havonta felülvizsgálnak) szigorítása úgy, hogy bármely szervezet, csoport, amelyhez terrorgyanús személy köthető, szigorú szankciókkal a jegyzékbe kerüljön. Az EU 2016 szeptembere óta alkalmazhat saját szankciókat az ISIL-lel/Dáissal és az al-Kaidával, valamint a velük összeköttetésben álló vagy őket támogató személyekkel és szervezetekkel szemben. A fentiekkel összefüggésben ezen eszköz szigorítása, illetve kiszélesítése szükséges.

Van interoperabilitási keretrendszer az EU-ban használt információs rendszerek között, van úgynevezett Schengeni Információs Rendszer, a Schengeni határellenőrzési kódex pedig egységes közös szabályokat biztosít az uniós országoknak a külső határokon történő ellenőrzés, a beutazási követelmények kapcsán. Ennek ellenére az Európai Unión belül az iszlamista fenyegetésekkel kapcsolatos jobb információcsere hiánya mind a mai napig viták (és bírálatok) tárgya, és ez annak tulajdonítható, hogy lényegében még nem sikerült megállapodni a fenyegetés közös meghatározásában.

Brüsszelben prioritásként kellene, hogy megjelenjen az integrációs közösség külső fizikai biztosítása, a határok védelme az illegális migrációval szemben, illetve az Uniónak – ha már egyes nemzetállamok látják el az uniós határok védelmét – finanszíroznia kellene a határvédelemmel járó fokozódó állami költségeket ahelyett, hogy politikai boszorkányüldözés keretében, korántsem jogállami nyomásgyakorlási eszközzel élve, megvonja a fősodorral egyet nem értő tagállamoktól az uniós jog szerint járó forrásokat.

A fentiek ellenére az EU továbbra sem hajlandó nyíltan fellépni a migrációval szemben, sem határozottan elítélni az illegális bevándorlást, ahogy azt sem ismerik el, hogy a bevándorlás és a terrorizmus európai erősödése egyenesen arányosak egymással. Ezen deklarációk hiányában nincs hathatós fellépés sem a bevándorlókkal szemben, akik szisztematikusan figyelmen kívül hagyják az őket kiutasító határozatokat, illegális tartózkodásuk pedig csak akkor kerül reflektorfénybe, amikor valamilyen súlyos bűncselekményt követnek el.

A kormány által indított újabb nemzeti konzultáció hogyan segíthet a fennálló helyzetben?

Ez lesz a 13. nemzeti konzultáció 2010 óta. A kifejezést Orbán Viktor eredetileg a 2005-ös „országértékelő beszédében" használta abban az összefüggésben, hogy a Fidesz a 2006-os parlamenti választásokat úgy akarja megnyerni, hogy tervezett intézkedéseit a választókkal folytatott párbeszéd alapján építi fel. A magyar kormány szorgalmazza a nép bevonását a fontosabb kérdések eldöntésébe, ezért hozta létre a nemzeti konzultáció intézményét, melynek lényegét Orbán Viktor így határozta meg: mi, magyarok 2010-ben úgy határoztunk, hogy minden fontos kérdést megbeszélünk egymással, mielőtt döntéseket hozunk.

A nemzeti konzultáció egy kvázi (a referendumnál formailag és tartalmilag kötetlenebb) konzultatív (véleménynyilvánító) népszavazás, így a közhatalom gyakorlásának a nép általi kivételes, közvetlen formája, ezáltal pedig a létező legdemokratikusabb jogintézmények egyike. Bár Magyarország Alaptörvénye csak az ügydöntő népszavazást ismeri el alkotmányos szinten, a demokratikus hatalomgyakorlásnak és a jogállami működésnek fontos előfeltétele, hogy a nép akarata akkor is megvalósuljon, ha magáról a népakaratról a többség érvényesen nem nyilatkozik, de a reprezentatív minta nyomán arra alappal lehet következtetni. Előnye a népszavazáshoz képest, hogy nincs alkotmányos kerete, a nemzeti konzultáció bármilyen kérdésről szólhat, és nincs érvényességi küszöb sem.

Az egyik fő lényege, hogy a jogalkotó lássa, hogy egyes kérdésekben a magyar emberek határozott többsége milyen álláspontra helyezkedik.

A legújabb konzultáció kérdéseit még nem ismerjük, de minden bizonnyal téma lesz Magyarország biztonsága, a migráció, az Európában és a régiónkban fokozódó terrorveszély és mindezek vonatkozásában a Brüsszelben képviselendő magyar álláspont. Mert a nemzeti konzultáció nemcsak a hazai, de az európai politikusoknak is irányt mutat, ráadásul a beérkezett konzultációs ívek szimbolikus értelmében – a rendszeres magas részvétel és érdeklődés okán – az egyik legrettegettebb közpolitikai eszköznek számítanak a nemzeti kormány kezében.

A címlapfotó illusztráció: Shutterstock